Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

23 nagyobb a különleég a most következő korszak és megelőzője közt, mint amilyen volt a „Wissenschaftslehre" és a Kritik aller Offenbarung" között. Az előző korszak istenfogalma ezerint — mint láttuk — Isten abszolút cselekvés s egyúttal abszolút levés volt, minta cselekvés subject-objectuma; ezen istenfogalom lielyére most egy más jön, mely szerint Isten tulajdonképen lét — nem bolt, hanem élő lét — s az érzékfeletti, az abszolút cselekvés, melyet Fichte előbb Istennek nevezett, most Istennek csak nyilvánulásává lesz. Ebből folyólag az emberiség nem lesz többé mint az előző korszakban közvetlen, hanem csak az erkölcsi törvény által közvetett nyilvánulása Istennek. „Az érzékfeletti, a szellem — mondja Fichte — Isten képmása, a világ pedig a szellem képmása." Ezért nem lehet többé az istenfogalom sem az ember belső észrevétele által közvetlenül adva, hanem csak a tiszta gondolkodás által közvetve léphetünk összeköttetésbe Istennel. A vallás főeleme tehát a metafizika, s a vallás maga tökéletes élet, mely a gondolat utján közvetített örökkévalóval s változhatatlannal, szóval Istennel való egyesülésünkből áll. Ezen egyesülés megszabadít bennünket a korlátoktól, s képesekké tesz arra, hogy mindent, mi él, az egyetlen, tökélétesen jó és boldog ősélet nyilvánulásának ismerhessünk föl s hogy ez őséletet, mint a világ s önlétezésünk okát tekinthessük, melynek parancsszavát teljesítjük mi, szabad akarattal bíró lények, s teljesiti a természet, mint a czél elérésére szükséges eszköz. Ami az erkölcsi emberre nézve csak parancs volt, az a vallásos emberre nézve az egy örök élet belső fejlődése; ami másokra nézve csak természeti törvény, az reá nézve fejlődés, haladás a czél megvalósításában. Igy tárja föl a vallás számukra már e földön a valódi üdvözült életet, mert kötelességünk teljesítését Isten működésének tekintjük, kinek mi eszközei vagyunk a czél: az örökjónak folytonos realizálásában. Fichte rendszere — oly gazdag tovább fejlesztésre alkalmas pontokban — a maga összeségében nem talált nagy