Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

18 E két működés azonban feltétlen egységben képzelendő ép úgy, mint az emberi észben a praktikus és theoretikus működés összekapcsoltán jelenik meg, vagyis itt az akaró subjectum lesz a megismerés objectumává s igy az érzékfölötti a szó szoros értelmében subject-objectivitásnak nevezhető. Jól megjegyzendő azonban, hogy e subject-objectivitás csak magában, de még nem magáért működik, akarata még nem önmagának realizálása s tudata még csak formális tudat, nem tudat valamiről, hanem a tudat általában. Ámde az érzékfölöttinek már fogalmában fekszik, hogy c pusztán formális működésben nem maradhat meg, hanem át kell lépnie a magá6rt«-való-létből a magáeVí-való-létbe, az An-sich-seinből a Für-sieh-seinbe. Mint minden észnek úgy az érzékfelettinek is megvan a maga czélja, mely realizáltatni akar, s melyet az érzékfeletti, a végtelen ész csak ugy realizálhat, ha a formális működés helyett a reális működés terére lép. Reálisán ható az abszolút azonban csak úgy lehet, ha egy pontra összevonja, individuálja, egyedíti magát. Ily contractionalis pontjai az absolut spontaneitásnak az individuumok, jól megjegyzendő: az individuumok s nem csak az egyes individum, inert az ön-contrahálás actusa nemcsak eg}'szer történik, hanem végtelen sokszor, levén az érzékfeletti maga is végtelen. Ha egy individuumban e működés kimerítve lenne: akkor az érzékfeletti maga is véges lenne, ami fogalmával ellenkezik. Az individuum ennélfogva egyáltalán nem bir az általános életen kivül fekvő különléttel, hanem pusztán csak az abszolút megjelenési formája, mert az individuumok végtelen seregében realizálja magát az abszolút mint tudás és akarat. Az individuumok' teszik tehát azt lehetővé, hogy az érzékfelettinek tudása nem a tudás általában többé, hanem saját magának tudata, más szavakkal az általános élet, az érzékfeletti az individuumokban jut saját magának tudatára.— De épen e ténye által az abszolútban még együttesen nyugvó subject-object szétválik s egy sereg elkülönitett subjectummá és objectummá leszen, a gondolkodás és ennek tárgya meg lesznek különböztetve s az utóbbi létnek (Sein) neveztetik.