Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

19 De nemcsak mint tudat realizálja magát az abszolút az individuumokban, hanem ugy is mint akarat, melynek szubjektuma és objektuma itt épúgy szétválnak, mint azt előbb a tudásnál láttuk, úgy hogy a szubjektum az erkölcsi szabad« ság, mely a czélt realizálja, az objektum pedig a realizálandó czél. E czél megvalósítása az individuumok feladata, melyek összeségében minden egyesnek meg van a maga különös feladata, a maga kötelessége. Az erkölcsi törvény általában az egész emberiség jellemvonása, ami az eg}

Tes egyedeket egymástól megkülönbözteti: az a kötelesség, a kategorikus; ellen-, mondást nem tűrő imperativus. E kötelesség föltétlen parancsoló szarában már vég behajtásának lehetősége is bninjoglaltutik. — Az „Ich soll Mal az „Ich kann

1' közvetlenül adva van, vagyis az erkölcsi törvény mint ilyen önmagának mondana ellent, ha az individuumok elé kitűzött czél megvalósítása leküzdhetlen akadályokba ütköznék, ha a kötelesség az individuumoknak — értve azok összeségét — oly feladatot tűzött volna ki, melynek realizálása az egyedekre nézve lehetetlen. Az individuumok — ismételjük mégegyszer — az érzékfeletti reflektáló működésének oontractió által előidézett produktumai. Ez önmagába visszahúzódó működés azonban — mint láttuk — nem az egyedüli, mert nekünk ezen „első cselekvést" kiterjeszkedőnek is kell gondolnunk, amennyiben visszahúzódás és kitOrjeszkedés az abszolútban parallel futnak egymás mellett. Az abszolútnak mint kiterjeszkedő munkásságnak megjelenési alakja az érzéki világ, a természet. Az érzékfeletti az egyedül reális, az érzéki világ pedig nem egyéb, mint érzékitett megjelenési formája az abszolútnak, melynek tehát az abszolúton kivül realitása nincs, s mely jelentőséget csak az által nyer, hogy térül szolgál, melyen az individuumok az eléjük kitűzött czélt megvalósíthatják. Az érzéki világ kötelességünknek érzékitett anyaga, ez utóbbi a tulajdonképen reális a dolgokban, ez minden tüneménynek alapja. Az érzékfelettinek bizonyosságából következik egyedül az érzékinek bizonyossága t. i. egyfelül annak theoretikus szüksége, hogy mi az érzéki világot létezőnek tartsuk, más* 2*