Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

e két különböző, nyilvánulásaiban sokszor egymásnak ellent mondani látszó törvény egymás mellett s létezik-e valóban egy az erkölcsi törvénytől különböző s vele ellentétes természeti törvén;/? ez az a kérdés, mely körül Ficlitének egész rendszere forog s melynek fokozatos fejlesztését épen vallásbölcsészetében látjuk legvilágosabban.*) A két önálló s okozatiságában ellentétes törvény valósággal létezik: ez Fichte nézete a „Kritik aller Offenbarung"ban. I gy de két ilyen önálló törvény létezése nem gondolható máskép, mint hogy közösen egy harmadik, általunk közvetlen nem tapasztalható törvénytől függenek. Tehát egy ilyennek létezését kell posztulálnunk. Minthogy pedig ez véges lényekben nem uralkodhatik, önként következik egy oly lénynek létezése, melyben uralkodhassék vjgyis az istenfogalom elodázhatlan posztulatuma ezen föltevéseknek. Isten az, akiben az erkölcsi és természeti törvény eg}^séggé olvadnak, s kinek fogalma teszi lehetővé azt, hogy a két törvényt mi is theoretikus és praktikus képességünknél fogva többé ne tekintsük egymásnak ellentmondónak. Vegyük azonban szorosabban szemügyre a viszonyt, melyben Isten és az erkölcsi törvény egymással állanak. Ez utóbbi, melynek működése által jutunk csak Isten fogalmához, Fichtenél nemcsak logikailag, de realiter is az első, a tulajdonképen abszolút. Ez és nem Isten, amaz érzékfölötti, ámenből kiindultunk s maga Isten is az erkölcsi törvény uralma alatt áll, amint ezt világosan kifejezi Fichte következő szavaiban: „Azon kérdésre, hogy miért szükséges eg3

7általán erkölcsi lén}

7eknek létezniök, könnj'en válaszolhatunk: egyszerűen azért, mert az erkölcsi törvéntj követeli. Istentöl

; hogy a legfőbb jót magán kivül is mozditsa elő, ami pedig csak eszes lények létezése által lehetséges." Ezen okoskodás alapján Isten úgyszól*) Lélektanilag is érdekes figyelemmel kisérni a processzust, mint jut Fichte a Nem-Én, a külvilág, objectiv létének tagadásához, de a bölcsészettörténész előtt is ez képezi Fichte bölcsészeiének legérdekesebb, mert legnehezebb pontját. A következő előadásnál leginkább Zimmernek »J. G. Fichte's Religionsphilosophie auf Grundlage ihrer Entwicklung« cz. müvét követem, kinek szerintem leginkább sikerült ez átalakulást érthetővé tenni.