Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

12 musnak járulnak a gyakorlati előnyök, melyek a választást a két rendszer között — mellettük harmadikról szó sem lehet — az idealizmus javára döntik el. — Az erkölcsi törvény azt mondja: szabadnak, önállónak kell lenned: ha ilyennek kell lennem, úgy adva kell lennie a lehetőségnek

} hogy szabad legyek, ami pedig nem lehetnék, ha anyag volnék. E szerint az idealizmus az egyedüli világnézlet, mely minden kívánalmaknak megfelel, s a realizmusnak (materializmus) csak az hódolhat, ki még a szabad, minden külsőtől független személyiség fokáig nem emelkedett, Igy végül is az, hogy kinek milyen bölcsészeti vílágnézlete van, attól függ, hogy milyen ember az illető. Az idealizmus alapgondolata, bármily alakot öltsön is az különben, abban áll, hogy a tünemények, a világ, úgy amint az nekünk megjelenik, nem alkotják a valódi lényeget, hogy e lényeg, a tünemények oka nem anyagi, hanem szellemi, érzékfölötti s a különbség a különböző ideális rendszerek közt csak onnan származik, hogy az egyik rendszer ezen érzékfölöttit észnek, a másik akaratnak veszi föl. Az érzékfölötti az egyedül reális, ez Fichtének is az alapgondolata, s ez az érzékfeletti nem egyéb, mint az erkölcsi törvény, mely tiltó és parancsoló szavát folyton hallatja bennünk, s melynek igazságán egy pillanatig sem kételkedhetünk. „Én nem kételkedhetem — mondja Fichte — ismétlem, még csak el som gondolhatom annak lehetőségét, hogy ez a belső hang csaljon, hog}^ ennek előbb más oldalról kell autorizálva lennie; tehát nem is okoskodhatom, tűnődhetem rajta tovább. E hang az abszolúte pozitiv és kategorikus." (V. 182.) Ez a legmagasabb fokú bizonyosság, melyet nem lehet de nem is kell máshonnan vett okokkal támogatni, mert ellenkezőleg minden más bizonyosságunk épen ennek föltétlen voltán nyugszik. Az érzékfeletti az egyedül reális, s mint ilyennek uralkodnia kell az érzéki világban csak úgy mint az erkölcsi világban, úgy de theoretikus tehetségünk az előbbiben a természeti töivény uralmát tapasztalja, mely pedig okozatigágára nézve az erkölcsi törvénytől teljesen elütő. Hogy állhat meg