Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

10 melyek elseje az, mely az érzékelhető tüneményeket a való s legfőbb létnek tekinti (materializmus.) A másod>k úgy veszi a világot, mint a rend s egyenlő jog törvényét észszel fölruházott lények rendszerében s épen e rendező törvényben a parancsoló s tiltó imperativusban látja a tulajdonképeni realitást, a tünemények világa okát és czélját (idealizmus). — A harmadik világnézlet, a valódi s magasabb erkölcsiség álláspontjáról, szintén ezen törvényt tekinti ugyan a legmagasabbnak s egyedül realisnak, de a törvény reá nézve nem pusztán intéző, hanem teremtő elv. A negyedik világnézlet a vallás álláspontja, mely a szentet, jót és szépet, mint Isten lényegének bennünk való egyedüli megjelenését ismeri föl. E világnézlet szerint csak Isten van s kivüle nincsen semmi; mi az ő közvetlen nyilvánulása! vagyunk, a világ pedig a mi tudatunk által közvetitett megjelenési alakja, mely tudat reflektálása által az egy isteni élet a dolgok sokaságába törve jelenik meg, ép úgy mint az egységes fény a prizmában szines fényvonalakra törik. Minthogy pedig mi az egyet tudatunk reflexében soknak, a tünemények világának látjuk, azért nem látjuk Istent, hanem mindenütt csak a leplet, mely mögött Isten van, neveztessék bár e lepel anyagi dolognak vag}^ ideális törvénynek, természeti vagy erkölcsi törvénynek; sohasem lesz ez az Ur maga, mert az alak mindig elfödi előlünk a lényeget, saját látásunk rejti el előlünk a tárgyat, és szemünk áll szemünknek útjában. Ez azonban csak az egyes tüneményekre tapadt világnézletből áll, mert mihelyt fölemelkedünk a vallás álláspontjára, eltűnik a lepel s az istenség maga jelenik meg előtted a maga első. igazi alakjában mint élet, mint a te saját életed, melyet élned kell s élni fogsz. — A külső tünemények sokasága — bár az empirikus tudatra nézve megmarad — föl lesz ismerve annak, ami t. i. az egy isteni lét lényegtelen visszatükröződése a reflexió tükrében, mint lényeg pedig, mint Isten közvetlen élete, megjelenik az ember szent élete és szeretete. „Akarod látni Istent szemtől szembe, úgv mint valójában van ? Ne keresd a felhőkön túl, mindenütt megtalálhatod, ahol vagy! Nézd meg azok életét, kik átadták neki egészen magukat s őt látod. Add át neki magad telje-