Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

7 kölcstanban, nem ugyan az érzéki szükségletek kielégítésére irányuló individuális eudämonizmusnak, hanem igenis a szociális eudämonizmusnak, mely az egész emberi társadalom előmenetelén munkálva, ezt a végczél elérésére segiti: mely munkában minden egyes individuumnak meg van a maga szerepe, amelyet Fichte szavai szerint „freudig" kell teljesítenie, s amelynek teljesítése fölött érzett gyönyört bizonyára Fichte fogna legkevésbé kárhoztatni. A bölcsészi istenfogalom, különösen azon alakjában, melyben azt Fichte erkölcsi álláspontról czáfolni igyekezett, összeesik a ker. istenfogalommal, mely szerint Isten személy és pedig a világegyetem s abban különösen az emberiség sorsát vezető személy. Fichte második ellenvetése a személyiség, tehát a ker. istenfogaiom ellen van irányozva. Lehetetlen s önmagában ellentmondó — mondja Fichte — az Istennek mint öntudatos személyiségnek gondolása. — Az egész azon a törekvésen alapul, hogy Istent elménkkel fölfoghassuk. Fölfogás azonban, mint maga a szó (comprehendere) is mutatja, körülfogás, korlátok, határok közé szorítás. Nyilvánvaló tehát, hogy mihelyt mi Istent fogalom tárgyává akarjuk tenni, megszűnik végtelen vagyis Isten lenni. Mivel Isten megfoghatatlan, nem is tulaj donithatunk neki személyiséget és öntudatot. „Mert mit neveztek személyiségnek és öntudatnak? kérdi Fichte. Nyilván azt

; amit ti saját magatokban feltaláltatok, magatokon megismertetek s ekként elneveztetek. De hogy ezt korlátolás és végesség nélkül nem gondolhatjátok, arról a fogalomnak konstruálására való legcsekélyebb figyelem is meggyőzhet benneteket. így tehát e lényt azzal, hogy neki a személyesség állitmányát adjátok, végessé teszitek, s a helyett, hogy Istent gondoltátok volna, saját magatokat sokszorosítottátok gondolatban." Tévedés tehát a fel fogba tat lant felfogni akarni. Ez azonban csak theoretikus tévedés, mely praktikus téren vonhat ugyan maga után épúgy káros következményeket, mint az Istennek szubstanczia gyanánt való tekintése, de a sziv igaz vallásosságával is igen könnyen megférhet.