Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1890

I. Fichte és az ethicizmus az ujabb vallásbölcsészetben. Antal Gézától.

8 A döntés Fichte ezen ellenvetésének jogosultsága fölött azon kérdés elbírálásától függ: jogosítva s illetve kényszerítve vagyunk-e mi a személyiségnek, az öntudatnak c^ak azon formáját ismerni el, melyben az nálunk, embereknél jelentkezik, vagy képzelhetünk más alakot is, melynek realizálásától természetesen végességüknél fogva, szó sem lehet? —- Az ugyanis az első pillanatra világos, hogy Isten személyiségét s öntudatát a mienkhez teljesen hasonlónak nem képzelhetjük, mert a mi öntudatunk mindig föltételezi egy külvilág mint korlát létezését, melyen akaratunk is akadályra talál, ami azonban nem lehet Istennél, mert ez esetben csakugyan igaza volna Fichtének, hogy mi ahelyett, hogy Istent gondoltuk volna, csak magunkat sokszorosítottuk gondolatban. Ha tehát a személyiségnek és öntudatnak nincs más alakja, mintáz emberi, a külvilág által befolyásolt: — úgy az Istennek a személyiség praedieatiimát nem tulajdonithatjuk. A személyiség és öntudat bennük nyilatkozó alakja azonban nem szükségszerüteg az egyedüli. — Az utóbbira nézve maga Fichte mondja: „Bewusstsein Gottes möchte noch hingehen. Wir müssen einen Zusammenhang des göttlichen mit unserem Wissen annehmen, den wir nicht füglich anders, denn als ein Wissen der Materie nach denken können, mir nicht der Form unseres d

/

sen

r

siren lietntssteins »ach. Csak ez utóbbit tagadtam, s fogom tagadni mindaddig, mig eszemmel rendelkezni képes leszek."*) Ugyanezen alapon azonban mi az előbbire, a személyiségi«; vonatkozólag is felvehetjük, hogy Isten személyisége lényegileg azonos a mi személyiségünkkel, s csak alakilag különböző attól. Ha eltekintünk a korlátoltságtól, mely a mi személyiségünkkel elválliatJanul össze van kötve s „személyiség" alatt az ész és akarat egységét vagyis a saját magát határozó s önmagának tudatával biró subjectumot értjük: úgy nincs ok, hogy miért ne nevezhetnék Istent személyiségnek. Sőt tovább mehetünk, s amennyiben oly személyiség, melynek akarata korlátozás nélkül, szabad s öntudata általános, tökéletesebb a mi korlátolt személyiségünknél: elmondhatjuk, hogy a tö*) Fichte levele Reinho]dhoz.(1800) Leben und Briefwechsel II. 278.