Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1889
I. Az areopag eredete és szerepe az athenaei államban Pe-rikies koráig·. — Értekezés Borsos Istvántól.
_ 7 — Plutarchüs állítása már nagyobb igény nyel lép föl mert bizonyítékot is hoz fel mellette; a mely bizonyíték ugyan nem elég erős, mivel Drakon hallgatásából még nem következik, hogy akkor az areopag nem is létezett. De még inkább gyengíti e bizonyíték erejét az, a mit saját maga mindjárt idéz Solon törvényeiből: hogy t. i. a kik Solon archonsága előtt az areopag által száműzve lettek, nyerjék vissza rögtön polgárjogukat. 1) Tehát bizonyos, hogy az areopag már Solon előtt fennállott, mert törvényeiben bizonyára nem intézkedhetett egy oly hatóság fényeiről, mely nem létezett. De hogy nem Solon volt az areopag alapitója, bizonyítja az Aeschylus által elbeszélt monda is. Mert az ő életkorát oly kevés idő választja el Solon halálától, a ki Peisistratos zsarnoksága alatt még életben volt, hogy ily rövid idő alatt a megtörtént dolgok emlékezete az emberek lelkéből el nem törlődhetett s annak helyét valamely költői monda el nem foglalhatta. Aeschylus ifjúkorában még bizonyára éltek olyanok, a kik Solont személyesen ismerték; s ha az areopagot valóban ő alapította volna, ezek semmiesetre sem engedték volna kimenni az emberek emlékezetéből. S Aeschylus, a ki mindig csak a meglevő közhit által szentesitett mythosokat dolgozott fel, meg sem kisértette volna trageodiáiban ity, a tényleges valósággal és a közhittel ellenkező mesét előadni. Ezt bizonyítják Aristotelesnek, a legmegbízhatóbb és legkomolyabb szerzőnek szavai is, a ki igy nyilatkozik: Solon ovakodott elnyomni azt, a mit készen talált, az areopag tanácsát és a hatóságok választását. 2) De legjobban mutatja az areopag ősiségét annak szervezete, a mint ezt főbb vonásaiban ismerjük. Lényeges tulajdonságai mind arra vallanak, hogy oly ősi időkből származtak, mikor még a társadalom Attikában egészen vallásos