Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1888

I. A papai reform, főiskola törtenetéből

XXVI nek az oskolában 3

0)". De figyelemmel kisérték napközben is tanítványaik foglalkozását. Ellátogattak szállásaikra és megtudakozták „nincsen-e valamiben fogyatkozások, vagy kedvetlenségek, mely által megszomoríttatnának, elkedvetlenednének és az iskoláktól is elidegenedhetnének". Ezen kívül a tanulók közül is voltak „némely jóerkölcsü gyermekek" felvigyázókul kirendelve, a kiknek kötelességökben állott „úton-útfélen, jártokban-költökben szemessen vigyázni minden oskola tagjainak megtiltott cselekedeteikre és azokat a tanítónak beadni :i

l)". Ugyan ezen gondoskodás hozta létre, a mely ezen intézkédéseket tétette, mint egyéb prot, iskolákban, ugy Pápán is a felső tanfolyam felállítása után a privat praeceptori és a juratusi intézményeket. A magán tanítók a nekik kiosztott 3

0) Hari Péter Szigeten 2—2 órát elégnek talált. (Tanításbeli systemája 6, §. III.) Debreczenben egészen sajátosan intézkedtek e tekintetben. A tanítok kötelességei U795-) második rész II. III. ij. ezt mondja : „Diligentiában, vagy a a szorgos tanitás idején mind reggel, mind délután két óráig tartsanak a leczkék mindenik classisban, kivévén szerdát és szombatot, a mikor délután és vasárnapot, a mielőn délelőtt is, délután is egy óra legyen a leczke ideje. Vacatiokban, vagy tágításnak idején pedig délelőtt is, délátán is a leczke csak egy óráig tartson minden nap és mindenik classisban." 1812-ben azonban már ci hagyták a vakácziói rendes íeczkék tartását, de még határozottabban kifejezik, hogy elégnek tartanak naponként 2 f 2 órai tanítást. „Harmadfél, vagy három, sőt néha több órákig is tartóztatni tanítványait a classisban nem egyéb, hanem mind testeket, mind elméjeket annyira elfárasztani, hogy ottlétek méltán unalmas ós síkeretien legyen. Ezt az olyan tanítók szokták cselekedni, a kik az első órát vagy csupa leczkemondatássaí, vagy másképen helytelenül töltik, vagy pedig annak idején nem láttak dolgaikhoz. (Első rész, III. 8.) 3

1) A tanítók kötelességei (Debreczen. 1812) szintén megkívánja, hogy a tanítók „szemmel tartsák tanítványaik erkölcsi magokviselését is" (Első rész. I. §. 17.) s tanítványaik közül „válaszszanak olyanokat, a kik feladják az utczán hajigálóknt, a falakra firkálókat, tőkéket általugrál ók at, az oskolába mentekben, vagy jöttökben az utczán pitykézőket, csiga csapókat," mert „sokan — kivált a külföldi tanítványok közül — azért lesznek ezudarokká, rongyosokká, azután feslett erkölcsüekkó, mivel velek sem gazdáik, sem gazdasszonyaik. sem közönséges, sem különös tanítóik nem gondolnak. (Első rész. I. 8.)