Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

— 12 — egyedüli birodalmát képezte, feloszlani kezdett: alászállott s vele együtt csaknem megsemmisültnek látszott éltető eleme, a bit is. Ugy tetszett, hogy igazi bölcs, egyedül hivatott uralkodó csak a tudás s a hit szereplésének végleges megszűnte csak az idő kérdése. Ámde hogy a hit az ember legbensőbb lényiségéhez tartozik, mi sem bizonyitja inkább, mint azon körülmény, hogy a midőn a filozófia oly elvontságokhoz és princípiumokhoz kezdett jutni, a melyek tovább fejlődésükben a görögök nagyon is érzékies vallását okvetlenül megsemmisitendették: a tudás már nem képes egyedül kielégiteni a kutató emberi szellemet, s rendszereinek képzésére a szó szoros értelmében vett vallásos hit is növekvő befolyást gyakorol. Már a Pythagoreusok egyúttal vallási féle közösségben is élnek s egyes bölcsészeti iskolák mysteriumokat teremtenek meg. Minél nagyobb arányokat kezdenek ölteni az épületek, melyeket a tudás a hittől való különszakadása óta emelt, annál inkább érzi magára hagyatottságát, gyengeségét. Kezdi belátni, hogy a saját gyors haladása és ellenfele erőtlenségének látása túlbizakodottá tették erejében. Miközben a nagy görög rendszerek felépülnek, mindig erősbülő hangok kezdenek emelkedni a tudás absolut volta ellen s előáll a skepticizmus, tagadva minden tudás lehetőségét, állitva a dolgok megismerlietlenségét. Tehát a tudás absolut voltában való kételkedés is elkezdődik azonnal, mihelyt mindent a saját körébe vonni igyekezett, s a hit szavát bármi kérdésben is döntőül elismerni vonakodott. Es e kétkedés a tudás hatalmában annak aláhalyatlását jelzi. A tudás a lejtőn, a melyen mind gyorsabban kezdett alászállani, a hitbe vetette reménységét; előbbi ellenfeléhez menekült. A Pythagoreismus, Platonismus s általában a nagyobb rendszerek vallási és pedig a keleti vallásokból vett elemekkel vegyitve ujittatik fel. Ez a bölcsészetnek még bizonyos ideig életet ad, de romlásának csiráját magában hordja, mert a hitet, mely e közben a keresztyénség alakjában legtökéletesebb kifejezését nyeri, nem elégitheti ki: a tudás kielégítésére meg már előbb képtelennek bizonyult az