Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

IB — addig használt eszközökkel. És gyakugyan a keresztyénséggel szemben kénytelen letenni a fegyvert s hosszú időn át vagy egészen hallgatni, vagy pedig mint a scholasticismusban, alárendelt feladatot, a képződött egyházi tanok rendezésének feladatát vállalni el. íme tehát a tudás különböző fázisokon a saját hibája folytán ugyanoda jut, a honnan kiindult, a hit szolgaságába. Hogy azonban a hit is mily kevéssé lehet el a tudás nélkül, s hogy azt természetével meg nem egyező feladatra használván és kényszeritvén, milyen kárt okoz önmagának, arra elég tanulságos példa a középkori keresztyénség s illetve a scholasticizmus története, de ránk nézve mégis legérdekesebb a reformatio első néhány évének története. A hitjavitás főbajnoka Luther kezdetben az észt a legmegvetőbb kifejezésekkel illeti s minden eddigi productumát törölni kivánja. A soholastikusok Aristotelese előtte: „ein Wehr der Papisten", az eredeti Aristotelesről pedig ugy nyilatkozik, hogy „Aristoteles ad theologiam est tenebrae ad lucem." Természetes, hogy az efféle nyilatkozatok az Aristoteles hatása alatt álló katholikus tan elleni küzdelem első hevében üdvriadallal fogadtattak, csakhogy azon az utón, a melyen Luther megindult, nagyon bajos volt megállani. A túl-, zások rövid időn megtermett-ék a maguk gyümölcsüket. Felekezetek állnak elő, melyekben a főszerepet oly egyének viszik, a kiket még csak árnya sem érhet a gyanúnak, hogy Aristoteles pogány és istentelen tanainak behatása alatt állanak, nemcsak, hanem hogy Aristotelest egyáltalán még csak névről is ismerik. És ezen egyének — vargák és pékek — a szentírás alapjára helyezkednek; cselekedeteikben, izgatásaikban annak világos szavaira hivatkoznak; az üdvözülés feltételéül az azokban való feltétlen hitet hirdetik: és mégis az egész társadalmat felforgatással fenyegetik. Azonkivül Luther követőinek ajkán is gyakran megjelenik a kérdés, melyek a vallásos igazságok, mit higyjünk, mit cselekedjünk? Feleletül ezen kérdésekre nagyon jó volt az első napokban a szentirásra való utalás, igen ám, de ha annak egy mondata Luther és Zwingli s egyúttal ezek hivei közötti szakadásra vezethetett,