Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1887

I. Hit és tudás. Székfoglaló értekezés Horváth József tanártól

— 9 — ladni látjuk, s egymástól megkülönböztetni alig vagyunk képesek, mert hisz a tudás tulajdonképeni feladata a hitben nyilvánuló állapot tüzetes igazolása; de azon sem csodálkozhatunk, ha a kettőt sokszor a leghevesebb küzdelemben találjuk, mert a hitet a conservativebb érzelmi és akarati nyilvánulás lassúbb haladásra kényszeríti, mig más oldalról a tudás a részletekben való kutatás által ismeretet produkál ugyan, de a közben az egésznek felfogásához való érzéket a legtöbbo o o ször részben vagy egészben elszokta vesziteni. Ha akár a hit, akár a tudás félreismerve rendeltetését, a kiszabott útról letérni s a saját uralmát a másik természetszerű jogainak rovására korlátlanná tenni akarja, azonnal jelentkezni kell a visszahatásnak. Hogy ez csakugyan igy van, s hogy úgy a hitnek a tudás, mint a tudásnak a hit elnyomására tett kísérletei magára az elnyomóra válnak leghátrányosabbá, sőt sokszor végzetessé: arra igen alkalmas példát találunk mindjárt a hit és tudás első különválása alkalmával, t. i. a görög ülozoíia kifejlődésénél. A görögöknél ugyanis kezdetben, mint általában az ó-kor többi népeinél, hit és tudás teljesen össze voltak olvadva s minden, úgy a hit, mint a tudás területére tartozó dolog a vallás körébe vonva, vagy még helyesebben a „vallás" elnevezés alá összefoglalva. Mig azonban a többi ókori népek sajátos társadalmi és politikai szervezete lehetlenné tette a hit és tudás különválását, addig a görögök vallásában van valami a mi a többi vallásalakoktól határozottan megkülönbözteti s a minek magyarázatát ismét ezen nép társadalmi és politikai szervezete szolgáltatja. A görögök ugyanis egy nép voltak ugyan, azonban több, egymástól többé kevésbé független törzsre szétoszolva s a társadalmi kasztok oly nemű békóitól, minő a keleti szellemet bilincsekbe verte menten: mindegyik törzs szabadon fejtve ki a maga társadalmi szerveit s vallási képzeteit. Itt a vallási fogalmak nem egy kaszt titkai voltak, a mely a népnek az érthetetlen tételek egész halmazát tálalta fél s csak a kultusnak meghatározott formaságok között és által való gyakorlatát engedte át: hanem közkincs, a melynek