Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1886

ezek, hierarchikus’ irányzatuk miatt „pro cassata, nulla el irrita“ voltak- tekintendők — akár csak a S’inay püspökké választatása !

A lengyel codex pedig — Fülep szerint — különösen alkalmas a jelzett czélra, inert hiszen nyilván kitűnik belőle „mixtum ex ecclesiasticis et politicis seu seeularibus ecclesiae regi meti "et: antiquam apud protestantes essé, et principiis religioni« eo,rum hierarchiáé inininie omnium faventis quam con- venien tissi mu m. “

Igen szép és igaz elv, csak az a kár, hogy épen a szerencsétlen lengyel codexet hozták fel példányul és bizonyité- kul, melynek még alig 10 éves múltja volt, s mely alig hogy született, már is meghalt.

II.

A kánonok története.

II. Zsigmond Ágost király uralkodása alatt (1548—1572) Lengyelország lakosságának öthatod része a reformátorok tanát követte. Az emelkedett szellemű király minden felekeze- tet egyenlő oltalomban részesített, s azon ponton volt a dolog, hogy a pápa komolyan félt az egész ország elpártolásától. Maga a király s Uchansky prímás is ingadoztak már Intőkben. Azonban az unitárismus túlcsapongásai egyfelől, ajézsui- ták ördögi ügyessége másfelől, csakhamar tönkre tették a virágzó protestántismust. Hiába alkottak a reformátusok, lutheránusok és cseh-testvérek (fratres bohemici) az 1570. sendomiri egyezség értelmében, mélynek pontjaitól egyik-másik fél azonban igen sokszor eltért, egy nemcsak vallási, de politikai egyesületet; hiába voltak itt is királyi esküvel megerősített vallási békekötések (például 1553‘, 1660): azért különösen a XVII század első felében mindazon szenvedéseken átmentek a lengyel protestánsok, melyek a mi dicső emlékű elődeink felett átviharzottak. 1717-től kezdve nem volt szabad templomot épiteniök, a következő évben országgyűlési szavazatjogukat veszték el; hat év múlva (1724) volt a hires thorni vérfürdő, kilencz évre ezután (1783) kimondá az országgyűlés, hogy a- 5 -