Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1885

I. Egy rész az iskolai egészségtanból. MOKOS GYULÁTÓL.

- 5 ~ lát sem, a melyet a kalokagatliiára törekvő görögök múzsai­nak neveztek. Minden nép megtanította gyermekeit az ősök vallására, a hősök történetére s ezenkívül legalább még nem­zeti és harczi dalaira. A görög ifjúnak épen olyan jól kellett tudnia Homer költeményeit, mint futni és ugorni; újjait úgy begyakorolnia a lant pengésébe; mint karjait a dárdának, a diskosnak hajításába; a birkózáshoz csatlakoztak nem sokára a költők és szónokok versenyei. Mindenek felett azonban en­gedelmeskednie kellett a véneknek. A legfőbb erények sorában emlegeték a férfias bátorságot és a mértékletességet épen úgy, mint a bölcseséget és az igazságosságot. Ugyanilyen jelenségekkel találkozunk, hogy egyebeket mellőzzünk, nálunk is a középkorban. Az élet valódi, elodáz­hatatlan szükségleteit a fenkölt szellemnek a magasztosért rajongó lelkesedésével egyesítő lovagrend a tudományokon kívül a hét szabad művészet mellett, majd helyett, hét ügyes­ségre fordítja figyelmét és gyakorolja a lovaglást, nyilazást, vivást, úszást vadászatot, sakkozást és versírást. Reánk maradt fegyvereik temérdek volta bámulatra ragad testi erejök nagy­sága felett, egykorú hiteles följegyzésekben olvasható kaland­jaik a komoly munka terhei, a szilaj mulatozások dévajsá­gai közben tanúsított óriási kitartásukról tesznek tanúbizony­ságot. S még is, midőn az aggastyánok kedves szokásuk szerint a régi jó időket emlegetik, midőn az „ő idejöket", ifjú és férfi koruk arany napjait, mint szebbet, mint jobbat állítják a mostanival szembe: hajlandók vagyunk ezen Ítélet igazságában kételkedni s okát azon subjectivitasban keresni, a mely az öreget ezen más utakon, más vezéreszmék után induló korból? sírja széléről, tetterős férfi kora siker dús működésére vissza­tekinteni készti. De midőn ezt tesszük, nincs igazunk. „A művelt osztályúak közt a serdülő fiatalok — mondja Herbert Spencer — valamint azok, kik a férfi kort már jóformán el­érték, sem nem oly kifejlettek, sem nem oly erősek, mint elő­deik valának; a gyermekek, a legtöbb esetben, nem érik el szülőik magasságát s az élet szívósságát illetőleg — a kor különbségét kellőleg figyelembe véve — hasonló hanyatlás

Next

/
Thumbnails
Contents