Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1883

III. Szükséges-e nekünk, magyaroknak a német nyelv tudása? Dr. Fischer Lajostól

— 26 — rábizott kincset teljes ragyogásában adja vissza megbízójának. Mélyen tisztelt Gyülekezet! Én is hasonló helyzetben vagyok, mint a szegény kő csiszoló. A főt. dunántuli ref. Egyházkerület engem érdemetlent, sőt előtte teljesen ismeretlent határtalan bizalmával tisztelt meg, midőn a pápai főiskola djszes tanári testületének kebelébe kegyesen beválasztott, rám is bizva — tisztemnél fogva — legdrágább kincsének, fiainak, kiktől a haza jövendő sorsa függ, szellemi csiszolását. Fogadja a főt. Egyházkerület belém helyzett bizalmáért őszinte szivem mélyéből fakadó leghálásb köszönetemet azon Ígéretem nyilvánítása mellett, miszerint teljes erőmből oda törekszem, hogy a reám bízott kincset értelmében minél ragyogóbban, szivében minél nemesebben s jellemére nézve minél szilárdabban adhassam vissza; s ha ezt elérendem, ez fog lenni legszebb jutalmam. Én is ismerem a drágakőcsiszólóval a feladat fontosságát, s érzem egyúttal a felelősség súlyát is, különösen, ha a kivitel körülményeinek nehézségére gondolok. Engem a főt. Egyházkerület a német nyelű és irodalom tanszékére kegyeskedett megválasztani; s midőn ezt tette, bölcsesége mindenesetre belátta, hogy ezen tanszéknek is megvan a maga fontossága, s hogy a német nyelv ismerete a jövő nemzedék kulturális fejlődésében tán nem fog éppen jelentéktelen tényező lenni. Ezt hiszem, erről meg vagyok győződve. S tudja isten, mégis holmi tartózkodással, az aggály bizonyos nemével gondolok a kellő sikerre, melyet még a legjobban végzett munka után is várni lehetne. Ismerem az előítéletet, mely a nagy közönségben épen a német nyelv ellen még ma napság is uralkodik. Sajátságos tünemény az, hogy a fogalom lánczolatnál fogva a sértő vagy megbántó iránt érzett gyűlöletet vagy elfogultságot az ember hajlandó az azzal összeköttetésben levő ártatlan személyekre, állatokra, élettelen dolgokra, vagy mi több, a godolatok kifejezésének eszközére, a nyelvre is átvinni.