Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1883

III. Szükséges-e nekünk, magyaroknak a német nyelv tudása? Dr. Fischer Lajostól

— 27 — Megengedem, érthető, sőt bizonyos tekintetben menthető ezen felfogás, hogy ugy mondjam előitélet, de miután logikailag nem igazolható, akarva nem akarva le kell azt küzdenünk s megbarátkoznunk azon eszmével, hogy a tudomány eszközei egyátalán semleges dolgok, s teljes erőnkből fel kell azokat használni. Az ember társadalmi lény s kulturképes alany. A kulturát vagy saját szelleméből, saját körében fejlesztheti valamely nép, vagy másokkal, műveltebb népekkel való érintkezés folytán. Hogy melyik uton juthat el a fejlődésnek indult nép gyorsabban a kultura magasabb fokára — bár megjegyzendő, mindig az eredetiség rovására — nem szükséges magyarázni. Mi a művelődés lételemeit, tagadhatlanul legnagyobbrészt éjszakról a németektől kaptuk. A keresztyénség világossága éjszakról lövelte hozzánk első sugarait. A 14-ik századtól kezdve tudomány szomj as ifjaink a német egyetemek emlőin szivták magukba a tudományos felvilágosultság tápláló tejét; sőt tanulni vágyó ifjaink manapság is tömegesen keresik fel Berlin, Lipcse, Jena, Göttinga, Halle jeles egyetemeit, hol nem csak szellemi tápot, de néhol anyagi segélyt is találnak. A német egyetemekről kezdett a középkor vak éjjeléből felénk derengeni a reformatio jótékony hajnala, mely a sötétség ködét szétoszlatva, a mély szellemi álomba merült emberiséget uj életre ébresztette. De nem is csoda; hiszen a német műveltség férfiúi erőtől duzzadt, mikor a mi ifjú nemzeti kulturánk születése fölött néhány szerény, úttörő magyar tudós hazafiúi örömkönyüket hullatott. A német nyelv ezüst korát élte, mikor a mi zengzetes magyar nyelvünk a csecsemő gagyogásával küzködött. Luther már tiszta, erőteljes német nyelven zengette: „

Eine feste Burg ist unzer Goft,

u mikor Erdősink nagy csatát vivott a magyar nyelv nehézségeivel „-Az magyar nipnek, ki ezt olvassa" dysticlioiios intelmi versében* Ezen időtől fogva a magyar nyelv és irodalom fejlődése mintegy össze volt forrva a németével. A 16-ik századbeli jeleseink legtöbbnyire a német egyetemeken nyerték kiképez-