Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

— i8 — lönböztethetők meg, s a tünemények causalitása képzelet. Igy bizonyos erők együttes hatása bennünk p. o. a leeső viz képzetét keltik, s ha azok olyan erőkkel jönnek kölcsönös hatásba, amelyek bennünk a malomkerék képzetét szülik: előáll a forgó malomkerék képzete; s mivel ez utóbb keletkezik amazoknál: megalkotják az egymásra következés képzetét, s azt mondjuk, hogy a kerék forgása a viz esésének következése; valósággal pedig ugy áll a dolog, hogy a viz és kerék erőegységeinek egymásra való kölcsönös hatásai érzékeinkre is halván, bennünk a két tünemény képzetét hozták elő, s a halások alatt keletkezett képzelek egymásutánjából következtetjük a tünemények egymásutánját. Más erőegységeknek hatása alatt a tömeg képzete keletkezik bennünk, s mivel a tömegről megfigyelések és kísérletek állal azt tapasztaljuk, hogy a föld felé közeledni törekszik, azt mondjuk, hogy a tömegnek súlya van Da a tömegnek nem azért van súlya, mert a föld felé esih\ mivel a földön fekvő lömeg nem esik le, hanem azt még előbb fel kell bizonyos magasságra emelnünk, hogy leeshessek; nem is azért esik le mert felemeljük, a földhöz viszonyítva oly helyzetbe hozzuk a tömegei, a melyből súlya földfelé irányuló hatásának engedhet, mivel a test bármily magasra emelve sein esnék le, ha súlya nem volna; a leesés tünemény, létre hozza az anyagban levő vonzó erő; a felemelés is tünemény, azt is erő hajija végre; s minthogy a két erő közül egyik sem oka vagy okozata a másiknak, mivel minden erő öröktől fogva való: az általuk létrehozott tünemények között sem találhatunk causalitást. Ezen tisztán dynamikai elméletnek, mely szerint a világegyetemet egyes erőpontok, a dynamikai atomok alkotják, amelyekből mindenféle erővonalak futnak ki, s ezen vonalak egymással való találkozásai, mintegy metszéspontjai alkotják az érzékeink állal felfogott tárgyakat, mint láttuk, az ismeretek szerzését illető kérdésre adott azon felelet képezte alapját, hogy a kutatásnak két forrása van: az érzékiség és az értelem, és hogy érzékeink állal nem azokat és nem úgy ismerjük fel létezőknek, a melyek s a miként valóban léteznek, azért nem az érzékeket, hanem az értelmet kell tekintenünk a létezőkről való igaz ismereteink forrásának; mig ellenben a DeinokritosEpikurféle atómelmélet azon feltevésből indulván ki, hogy az érzéklet alakítja a gondolatot, azt állította, hogy az érzékletek szükségképen