Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

les halasa földünkre is kiterjedvén, ill változásokat létesítenek; az egyes erők együttes hatása pedig azért képes változások létrehozására, mert a dynamikai atómok külön egyenként is hatásra képesek. A napnak földünkre gyakorolt vonzása, a belőle jövő fény ós sugárzó hő, az egyes erőpontokból, a dynamikai atomokból kifutó erővonalak, amelyeknek különböző részei különböző lengéseket végezhetnek, a nélkül, hogy az egyes részek között levő folytonosság megszakadna. Említve volt, hogy nem egy, hanem több egymástól határozottan megkülönböztethető hatást fognak fel érzékeink, egyidejűleg és egymás után. Mint az egyidejű, különböző pontokból jövő erőhatások a tér képzetét, úgy az erők helyváltoztatása a hatások egymásutánjának, az időnek képzetét szüli. De mint a tér, úgy az idő is csak az érzékek által alkotott képzel- a létezők épugy nincsenek az időben, a mint nincsenek a térben. Az idő folytonosság, mint a tér, s a mint a létezők a térnek nem csak egy részét, hanem az összes tért, úgy az időnek , is nem csak egy részét hanem az egész időt magukban foglalják; ugyanazért az erőket változóknak, egymásra következőknek nem tekinthetjük, mert a változások nem rajtuk mennek végbe, hanem bennük indulnak meg; ők maguk változatlanok és magukkal mindig egyenlők, csak kölcsönös viszonyukat változtatják. A levés és megsemmisülés csak tünemények, melyek azon alakok változásaira vonatkoznak, amelyekben az erők hatnak, s azok a tér és idő képzeteivel kapcsolódván, az ok és okozat viszonyában tűnnek fel; azért mondjuk hogy egyik tünemény oka a másiknak, egyik tünemény létre hozza a másikat,- hogy a tünemények térben és- időben léteznek, folynak le. De valósággal a tünemények közölt észlelt okozati egybefüggés is subiecliv képzet. Mert ha egyik tünemény oka, létrehozója volna a másiknak, a tüneményeket vagy olyanoknak kellene képzelnünk, amelyek az időben kezdődtek, vagy kezdet nélkül valóknak; s ha kezdetük volt: kellelt lenni rajluk kívül valaminek, a mi őket nyugalmukból kizavarta, hogy kezdődjenek; s ha valóban létezők: az, a mi rajtuk kívül létezik, valóban létező nem lehet, mert a létezőkön kívül a nem létező áll, ez pedig a létezők létrehozója nem lehet. IIa pedig a tüneményeknek kezdetük nem volt, az ok és okozat sorozata vég nélkül való, sem a múltban nem kezdődhetett, sem a jelenben vagy a jövőben nem végződhetik; ugyanazért benne változási fokozatok nem kü-