Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1882

I. Az atom-elmélet történeti kifejlődése. K. Kiss Józseftől

— — s mi azt mondjuk, hogy a lost térfogata nagyobbodik, ami nyílván azt mutatja, hogy térfogatváltozások alatt a test részeinek egymáshoz közeledését vagy egymástól eltávolodását értjük. A határoltság képzete tehát abból származik, hogy a ható erők helybeli különbözőségé'vagy távolsága és száma véges; amint az erők távolsága és száma véget«* len nagygvá vagy végetlen kicsinnyé lesz, a határoltság képzete is eltűnik. 1 Mivel a világegyetemet alkotó egyes erők között képzelt határok és üres tér obieelive nem léteznek: az erők kölcsönösen egymásra hathatnak, egy egészet alkothatnak, anélkül, hogy az egyes erők individualitása az által megszűnnék. Az erőegységek száma végellen nagy, s mivel különböző helyeken, egymástól bizonyos távolságban állanak, mondhatjuk, hogy egymáson kívül léteznek; de mivel hatásuk nem csak az általuk elfoglalt helyre, hanem minden felé kiterjed, s ezen hatást sem az egyes erők közölt képzelt határok, sem az üres tér nem akadályozzák, azt is mondhatjuk, hogy az erő nem csak egy, hanem más helyeken is, mindenütt jelen van, tehát az erők egymás-r bari is léteznek: igy az erőegységek egymáson kívül léteznek hatásuk különböző kiindulásponlja vagy középpontja által, egymásban lé-* teznek az erőegységek hatásainak mindenült nyilatkozása által. Az erőknek ezen egymásban lélele, a mindenütt hatás, azoknak ős-eredeti természete, hatásuk alakja; minden erőegységnek meg van ezen alakja, s minthogy mi ezen alakot térnek, térben létezésnek mondjuk :; minden erőegységet egy-egy térbeli alaknak vagy térmennyiségnek tartunk. Midőn földünk vonzó ereje valamely tőle bizonyos távolságban álló testre hatván, azt esési mozgásba hozza, a vonzási erőnek nem csak a földben, hanem a lest nyugalmi helyén is jelen kell lenni, mert különben nem halhatna arra; s minthogy a testek nyugalmi helyzete különböző, a földtől 10, 100, 1000 stb. méter távolságban is lehet: a föld vonzó erejének — hogy a testek szabad esését létrehozhassa — mindenütt jelenvalónak kell lenni. E szerint földünket nem úgy kell tekintenünk, mint valami gömhszerü, határolt anyagot, hanem mint olyan erőegységek, dynamikai atomok rendszerét, amelyéinek középe pontjai véges távolságban állanak ugyan egymáshoz, de hatásuk köre végetlen. A nap is, mint világtest, — csak tünemény, képzet valódi lét nélkül; valósággal ott is azon erők léteznek, amelyeknek együN