Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1881

I. Első fejezet. Dr. Kapossy Lucián tanár urnák székfoglaló beszéde

— 3 ~ megtalálla táplálékát, csakhamar hozzásimult, sőt lelkesítőjévé lett, visszaszállt a régi dicsőség, a régi nagyság napjaiba s oly tárgyakban gyönyörködött, melyeket az előbbi tudákos, általános emberiességre törekvő költés lenézett; a magyar, a nemzeti élet képeiben. A férfin, ki ez uj irányt megkezdette, ki mintegy Mózes, a nemzeti müköllés csarnokához vezette a nemzetei: Kisfaludy Károly volt; ki pedig, mintegy Jozsue bevezetett bennünket e csarnokba: Vörösmarty Mihály voll. Vörösmarty Mihály már mint az Auróra-körnek fiatal lagja szakit a klassikai iskola hagyományaival, megtartja ugyan még az alakot, de gondosan kerüli a ruylhologiai képeket, a klassikai reminiscentiákat; kiválólag azt, a költői műfajt műveli, melyben legpraegnansabban fejezhető ki a nemzetiség, a múltnak eme folytatása a jelenben s jövőben. Vörösmarty az egész nemzethez szólotl, oly tárgyat választott, melyet az egész nemzet megérteti, mely az egész nemzetet lelkesitelle: a nemzeti költés föforrásából a történelemből s mondából merített. A magyar kö tés újra benső viszonyba lép mindazzal, mitől a klassikai s német költés befolyása elszakította; ez érintkezés Vörösmarty nemesítő hatása következtében művészibbé tette a népies tartalmat, s diadalra juttatta a népies iskola helyes törekvését, mi a népies iskola tagjainak nem sikerült, minthogy izlésök hiánya miatt nem voltak képesek a nemzetit a művészivel egybeolvasztani. S így Vörösmarty hatása alatt egészen hazaivá lesz a költés, letűnik a klassieismus s sirja felett teljes szépségében jelenik meg a romanlicismus; köllétünk fejlődni fog ugyan, s ujabb törekvések szorítják majd báltérbe a régieket, de a nemzeti szsllem mély nyomait többé semmi ki nem törölheti belőle. Az általa diadalra juttatott romanlicismus uralma alatt irta Vörösmarty Mihály legszebb müveit, pályája második felében a classikai alakot is teljesen lerázván, szebbnél szebb költői elbeszéléseket ir, melyek között van egy valódi remekmű a: Szép Ilonka. — Sohasem tilokteljesebb a természet képe, mint ősszel! Sokat, nagyon sokat mondó az ősz poezise, ugy megkapja a szivei mikor „omlik a lomb, hallgat a dal." — Nincs többé játszi napsugár, mely csókokat hintve illan a szebbnél szebb virágokra, a nap mintha