Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1881

I. Első fejezet. Dr. Kapossy Lucián tanár urnák székfoglaló beszéde

hidegülne forró keble bágyadt mosolylyal tekint a még viruló georginákra s őszi rózsákra, melyek levelei, mintha éreznék e mosoly hidegét — merevek, nem oly gyengéden egymáshoz simulok, hajlékonyak, kecsesek, mint a tavasz virágié; — a kisded csermely, melynek fodros habjaiban a vizitlmdérek oly kedves játékokat űztek a megtöri napsugarakkal: osztozik az ősz csendes mélaságában, mert bágyadtan, ezerféle szinpompára nem oszolva siklik el felette a fáradt napsugár s halkuló csevegése a szürke ködön ugy csöng át, mint elhaló luirfahang; - s mily zajtalan a lomberdő! hallg.il benne a dal, csak az egy vörösbegy közeledik bizalmasan az emberhez; a szellő, mely édes illatot röpíteti felénk, most illaltalanul illan lova s 11 lis ölelésére megrázkódnak a fák, omlani kezd a lomb, fájó zizzenéssel válik el a megsárgult levél s néma, megadó hullásában sokszor meg-inegfordulva int végbuesul. Ünnepélyes néma csend terűi cl az egész természeten, omlik a lomb, hallgat a dal; virág, fűszál, minden, minden érzi hervadása, halála óráját, véglére elborul A levert lélek egy sölél vágyat érez: Gyűlölni, . . . nem élni! De egy-egy csillag gyúl a felhőkön távol, Fellobbanó fénye lelkünkig világol: Szeretni . . . remélni! Az ősznek e lilokteljes poézisét látjuk megtestesítve Vörösmarty Szép Ilonkájában; e remek költemény átolvasása ugy hat ránk, mint egy hervadó őszi tájnak méla költöisége. Gyönyörűen érvényesül e kis miiben a költői alkotásnak egyik fő titka:' a halas; ' meri hisz a valódi költő magasztos hivatása az, hogy az emberi sziv legbensőbb rejtekében hullámzó érzelmeknek harmonikus hangot adjon, hogy érezzük, hogy a költő lantján azon húrt pengeti, melyre viszhang gyanánt megzendül a szivünkben uralgó érzelmek kifeszített húrja ; de hogy ezt eszközölhesse, kell, hogy a költő elsőben ö ma >a mélyen érezze a kifejezendő tartalmat, mert az érzelmek forrósága nélkül csak fagyasztó jégvirágokat termel; •— kell, hogy felemeljen magához s ne ö szálljon le hozzánk ; a képzelem arany sugarával hassa ál az érzelmei, hogy az a tiszta ragyogásban megnemesüljön; — kell, hogy ment maradjon az idők rouiloltslgától, mert csak igy halhat korára s