Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1876

— 7 — zeti birák, Gylász és Kárchán) által vezetésében, és a törzsek ügyeinek a törzsgyülések által igazgatásában az állami központosítás és hatósági önkormányzat elveinek kifejezőit tünteti fel. Ezen szervezet ösjelleme vörös fonalként vonul keresztül, a mai napig jogéletünk történetén. — E két irányelvnek: központosítás és önkormányzatnak egymással való tusájában tükröződik vissza közigazgatásunk fejlődése. Magyarországon a királyság első századaiban a közigazgatás teljesen a király személyében, mint a végrehajtó hatalom fejében öszpontosult, ki azt részint személyesen, részint kinevezett közegei által vezette. — A monarchiai kormányforma nagyhatalmat adott a király kezébe, mert a királyt a végrehajtó hatalom gyakorlatában mi sem korlátolta. — Ezen időben rendszerezett törvényhozótestület nem létezett, és ha tartattak is úgynevezett kir. tanácsok, ezeken csak a király akarata lön a nagyok hozzájárulásával szentesítve, a honnan a hozott törvények királyi végzeményeknek neveztettek; de oly törvén nyek nem hozattak, melyek megszabták volna a törvényhozó és végre-« hajtó hatalom korlátait egymással szemben. Azért minden a király személyiségétől függött, s a fejedelem minél erösebb akaratot s erélyt tanúsított a végrehajtó hatalom gyakorlásában annál többet nyert hatalom- és tekintélyben. így történt, hogy a királyi hatalom rendelke~ zési körébe vonattak oly kérdések is, melyek a nemzetgyűlés intézkedését igényelték volna. A király volt a közigazgatás feje, ki a kormányzatot az általa kinevezett s bármikor elmozdíthatott udvari tisztek által vezette, minélfogva a belkormányzat majdnem kizárólag központosító jelleget kapott. Már szent István alatt találkozunk a vezérek korában a nemzetgyűlés által választott 2 főbíró a Gylász és Kárchán helyébe a nyugoteuropai államok mintájára a király által kinevezett nádorispán és udvarbiróval, mint a királynak a birói hatalom gyakorlásában helyetteseivel, a nádor hatásköre az egész országra az országbíróé csupán az udvarban tárgyalt ügyekre terjedvén ki. — Az, hogy a nádorispán vagy mint utóbb nevezték, a nádor a királynak a hadvezérletben is helyettese volt, későbbi intézkedés szüleménye. A nádorispán és ud-