Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1873

6 az állam ezen tevőleges befolyásokon kívül nemleges befolyást is gyakorol az által, hogy a jogi személyek káros és veszedelmes fajait megakadályozza, s ez még gyakrabban történt a római államban, mint jelenleg. Nem szabad azonban szemelől téveszteni, hogy a jogi személyeknek ily mesterséges utón létre hozott cselekvési képessége mindig csak költött akaraton alapszik, és hogy akaratuk nem általános és föltéllen, hanem nekik csak annyiban tulajdonitatik, a mennyiben arra vagyonjogi viszonyokban való létezhetésök tekintetéből szükségök van, miből önként következik, miszerint bizonyos cselekvényekre; melyek sajátságos voltuknál fogva mulhatlanul valóságos akaratot föltételeznek, a jogi személyek merőben képtelenek. E szempontból Ítélendő meg névszerint azon kérdés, vajon jogi személyek elkövethetnek-e egyátalán vétségeket vagy bűntetteket ? mit a fentebbiekhez képest tagadni kell. Nem ellenkezik azonban a fenntebbi tétellel az, hogy jogi személyek másnak vétsége vagy büntette által megsértethetnek, mert hogy ily sérelem létesüljön, arra elég valamely vagyonnak létele, mi jogi személyeknél már fogalmuknál fogva meg van, a birtokos vagy tulajdonos gondolkodása és akarata pedig tekintetbe nem jön. Hogy valamely jogi személy ellen becsületsértést is elkövethetni, ebben sem foglaltatik semmiféle következetlenség és ellenmondás a fentebb felállított elvvel, mert a becsületsértés csak a sértettnek személyiségét, nem pedig épen csak érzését érinti. Történhetik ugyan, és történt is, hogy természeti személyek valamely testületben való részvétük miatt megbüntettetnek, de lehetetlen ebben a testület, az universitas büntetését látni, ily rendszabályokat legfeljebb csak a fejedelem vagy politikai kormány intézkedéseiül tekinthetni. Jogi személy, mint olyan nem büntethető, ha a jogi személyek büntethetőségét megengednők, a büntetőjog egyik sark elvét sértenök meg, azt t. i. mely a bűntettes és a büntetendő azonoságát kívánja, minthogy soha nem büntettetnék a láthatatlan jogi személy hanem a büntetés csak annak látható egyes tagjait a természeti személyeket sújtaná. Végre miután a jogi személyek egyedül képviselőik áital cselekedhetnek, a dolog természete szerint ki vannak zárva mindazon cselekvények és jogügyletekből, melyek képviseletet nem tűrnek. IV. A jogi személyek állása és jogképességük terjedelme. Valamely alanynak jogi személyivé való emeltetése általában oly értelmű, hogy mint jogviszonyok, jelesen magán jogviszonyok alanyaként jeientkezhesssék, mert e nélkül jogi személy nem is létezhetnék. Azonban ebből nem következik, hogy a jogi személyek egyátalában mindazon jogviszonyokba léphessenek, melyekbe a természeti személyek, sőt ez — eltekintve, hogy némely jogviszonyok tekintetében merőben lehetetlen — gyakran szükségtelen is volna, minthogy a cél, mely miatt alkottattak, mivel sem mozditatnék elő az által. — így van ez leginkább a családi és családvagyoni jogviszonyokkal, valamint a törvényes örökjoggal, mely jogviszonyokra a jogi személyek merőben képtelenek. A jogi személyek miként már említetett általában vagyon képes jogalanyok és jogaik is csak a vagyonjogi viszonyokra vonatkoznak. Ebbeli jogképességük terjedelme (főleg a római jogban) az egyes előforduló eset körülményei, alapításuk oka és célja, nem különben az állami jóváhagyás tartalma szerint ítélendő meg, s hol tágabb, hol szűkebb lehet, hol pedig külön jogkedvezményeken alapulhat, melyek vagy magának a jogi személynek jogait illethetik (minők p. o. a fiscus számos előjogai) vagy az egyes tagok jogait érinthetik (p. o. a különféle közterhek alóli mentségek). Vannak azonban jogok melyeknek terjedelme a legtöbb és legfontosabb testületekre, a fiscus s az alapítványokra nézve meg