Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1869

Székfoglaló beszéd, melyet a dunántúli helv. hitv. egyházkerület pápai fó tanoda jóba bölcsészettanárul lett beiktatása alkalmával 1869. év október hó 5-én a főiskola nagy termében tartott Antal Gábor főtanodai tanár. {- — Midőn főiskolánkban a bölcsészet tanszékét, melynek betöltésére a főtisztelendő dunántúli helvét hitvallású egyházkerület által elválasztattam, elfoglalom; midőn az ezen állomás lelkiismeretes betöltésével összekötött munkát és terhet ez ünnepélyes órában magam elé állitva tehetségemmel és erőmmel összemérem: komoly aggály fogja el keblemet. — Komoly aggály fogja el keblemet azért, mert jól tudom, hogy ily tanszék betöltéséhez, melynek hivatása az ifjú nemzedéket oly általános és tisztán felfogott világnézet birtokába juttatni, mely irányadóul s mértékül szolgáljon neki az elmélet mint a gyakorlat, a tudomány mint az élet egyes tényeinek megítélésében: szorgalom és igyekezet mellett mély tudományos képzettség, széles ismeret és hosszas gyakorlat kívántatik, mikkel én nein birok. — Hozzá járul ehez még az, hogy ezen tanszéken alapítása óta mindig nem középszerű tehetségek, de országosan kitűnő erők voltak alkalmazva, s legközelebbi elődöm is országos tekintély *): igy az utódtól is tán többet vár a közbizalom, mint a mire én magamat képesnek érezhetem. — Mind ezek daczára is azon reményben, hogy azok kik a törekvést és jó igyekezetet nálam érdemnek nézvén bizalmukra méltattak, tekintetbe fogják venni helyzetem nehézségét, elfoglalom ezen tanszéket; eleget teendő azon legfőbb vágyamnak, melyet bennem a hálaérzet szült, hogy ezen tanintézetnek, melynek egész képeztetésemet köszönhetem, melynek körében gyermekségem óta szeretettel, szívességgel, és jó akarattal valék körülkarolva, erőin s tehetségein szerént viszont szolgáljak.—-Most midőn e vágyam teljesül, azon elhatározással, hogy a kötelesség és azon ügynek, mely kezeimre bizatik fontossága fog minden pillanatban szemeim előtt lebegni, lépek e reám nézve megtisztelő pályára; ez úttal értekezvén: „A különböző bölcsészeti elvek és az azokon alapuló bölcsészeti rendszerek egymáslsozi viszonyáról.

4

4 Az öntudatra ébredt emberi szellemnek természetében fekszik, bogy nem elégszik meg csupán azon tények ismeretével, melyek elölte a tapasztalati s érzéki világban felmerülnek : hanem igyekszik azoknak mélyebb okát kutatni, azon alapot, melyből a tények származnak, belső lényegében ismerni, s ez által a mindenségben előjövő különbféle változásokat egymással öszhangzásba hozni. Az öszhangzásba hozatal csak elvek alapján s rendszerben történhetik. — Azon tudomány, Kerkapoly Károly pénzügyminiszter. 1*