Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1868

5 2. Légszivatyú asztalára jégtáblát, és e fölé egy óra művet helyezett, mely, ha járt, folytonosan dörzsöltetett egy fémkereket, fémievólhez. A jég körül, a légszivatyú üvegharangja párkányzatának menetében, egy e végre készített mélyedésbe vizet tett. Most működésbe hozta a légszivatyút, mig végre ennek üvegharangja alatti tér a lehetőleg légüressé lön. . . . Ekkor indította meg az óramüvet, melynek dörzsölő műtéteiére az üvegharang alá tett viaszk, csak hamar olvadni kezdett. Ezt a meleget a Davy által föltett sem az 1. sem a 2-ik eset nein hozhatta elő, tehát csak a 3-ik, azaz a meleg csak az öt környező testekből jöhetett. Hanem az egyetlen test, mely a kísérlet alatt az óraművel érintkezésben állott, csak a jég volt; és ha ez adta volna a meleget: akkor a jég melletti csatornába öntött víznek megkellett volva fagyni; ha pedig tán az üvegharang vagy a légszivatyú egyéb részei: akkor az ezekből kifejlő meleg csak a jégen át juthatván az óraműhöz, abból valamelyest meg kellett volna olvasztania. Sem egyik, sem másik nem történt. Mivel tehát — így végzi következtetését Davy — e két kísérletben előállítóit meleg sem a hőfogékonyság kisebbítéséből, sem a lég szétbontásából, sem a környező testek elvezeteit hevéből nem származhatott: következik, hogy az elől öltét sem áll, azaz tehát kőanyag nincsen. Valószínű, hogy a mechanicus nyomásra a test parányai rezgő mozgásba jőnek, mely közérzékünkhöz jutva ebben a meleg érzetét hozzák létre. Az újabb időben a hőnek ily mechanicus forrásból magyarázata az, mely melleit a physicusok egész határozottsággal nyilatkoztak, és számos kísérletek és mathematical fejtegetések útján azon fokra emelték, melyen ez elmélet helyességéről többé kételkedni sem lehet. Rumford és Davy kísérleteiből következik, hogy a meleget mozgás, vagy is az ez alkalommal felhasznált erő hozza létre; más szóval a zsurlódásban fölemésztett erő ~ munka, — miután ez, egyáltalában semmivé úgy sem lehetne, más létalakot nyer, nevezetesen hővé változik. Tehát a hő nem lenne más mint a tömegmozgásnak paránymozgássá változása; azon munkára, mely a fúrót a rézhengerben sebes forgásba hozta, a rézhenger parányai jöttek mozgásba — a munka meleggé változottt, következőleg ha meleg okozna munkát, erre a paránymozgásnak tömegmozgássá kellene változni. — Ha képzelek egy darai) vasat szilárd földhez löketni, itt a tömeg mozog a föld felé. A mint a földre ért: a tömeg megáll, hanem a tömeg anyaga megrendül, azaz a megszűnt tömegmozgás helyébe a tömeg parányainak mozgása lépett, és ezt közérzékünk melegnek mondja. Régi nézete Lockenak, hogy a meleg a test parányainak igen eleven megrendülése, mely bennünk azon sajátságos érzést szüli, hogy a megrendült testet melegnek nevezzük, — és így az, a mi közérzékünk előtt meleg, valóban semmi más, mint mozgás. — Megfordítva is a meleg fölemésztetésével tömegeket bírunk megmozdítani, tehát valamely munkát végezni, s így ez a meleg hatására létre jött munka nem volna más, mint a paránymozgásnak tömegmozgássá változtatása, péld. gőzerőmüvekben a kőszén melege a vizet gőzzé változtatja, melynek feszereje mozgásba hoz egy dugatyút, s így munkát végez. IIa e felfogás helyes: akkor bizonyos, hogy erőmüves (mechanikus) munkára kifejlett hőmennyiségnek, e felhasznált munkával, és megfordítva a meleg állal eszközlött munkának a fölemésztett meleggel egyenes arányban kell állnia, llelyes-e e következtetés, tehát van-e valósággal ily összefüggés a meleg és mozgás, azaz az elhasznált munka között: szükséges volt több kísérletben a munkamennyiségen tetszés szerint változtatni, s aztán a létrejött jelenségben azt vizsgálni, vájjon a különböző munkamennyiségeknél változott-e aránylag a kifejlett hőmennyi is. Joule-nak 1848-ban tett igen gondos kísérletei e viszony valódiságát kétségtelenné tették; kiderült, hogy a zsurlódásra kifejlett hőmennyi ( = hőegyek száma) mindig egyenes arányban áll az arra fordított munkamennyiséggel, höegyül azon hőmenyi vétetvén föl, mely egy kilogramme víz melegét C. 1 1 emelni képes; kiderült jelesen, hogy egy hö (calorium) előállítása annyi erőkifejtést igényel, a mennyivel 427