Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1868

kilogrammot nyomó testet 1 metre magasra emelhetni, azaz a höegy előállítására 427 kilogrammeter munka kívántatik (e munkamennyiséget a höegy egyenértékének aequivalens — nevezzük); — kiderült végre hogy egyenlő munkának — fordíttassék ez gázok összenyomására vagy villám folyam előállítására — mindig egyenlő hőmennyiség felel meg. JHa pl. deléjvillamgépen E erő villamfolyamot támaszt: ez izzóvá tesz egy huzalt, melynek melegére, vízből, annyi gőz fejlik ki, melynek ereje E-ve 1 egyenlő. Tehát egy és ugyanazon ok, minőségét változtalja, de mennyiségére nézve elpusztíthatatlan. Egyhö feldolgoztatván annyi munkát hoz létre, a mennyi épen szükséges az egyhö kifejtésére. E szerint a meleg egy sajátságos mozgás eleven ereje^ mely műszeres munkákat végezni képes, és e munkákban nem meleg többé; megfordítva, a mint ez eleven erő megszűnik részben vagy egészben pl. a zsurlódásnál, nem munka többé — szabad meleggé változott. Az e tárgyban tetl számos kísérlet közöl, kiemelünk egyet — Hímtől, — melyben a meleg, ólom összenyomásából fejlett ki. A 350 kgrannne súlyos henger vert vasból (kalapács) köteleken lógg. Szemben ezzel lógg 941 kgr. súlyos hasáb fövenykőből (Ulö), és ennek a kalapács felé fordult lapja vaslemezzel van boritva. Kalapács és ülő között 2,948 kgr. súlyos ólomdarab alulról lön föltámasztva, belseje ki lett vájva, s az igy lelt üregbe dugott hőmérő 7,87° C. mutatott. Most kezdődött a kísérlet azzal, hogy a kalapács, nyugvó helyéből bizonyos magasságra kiemeltetett, és akkor elbocsáttatott. Erre a hatalmas ütést kapott ólomdarab bizonyos mértékben összenyomatva bizonyos fokra megmelegedett. Hogy azonban a kalapácsnak teljes hatása nem lett az ólom összenyomására fordítva: kitetszett abból, hogy ütközet után ülő úgy mint kalapács, egy kissé távoztak egymástól. A mérésekből kiderült, hogy a kalapács esetének magassága 1,166 metre a kalapács hágásának magassága az ütés után 0,087 metre az ülő „ „ ,, ,, 0,103 „ Azért azon eleven erő F, melyet estében, a kalapács nyert = 350. 1,166 = 408,1 meterkgr. Azon eleven erő pedig r>, mellyel, ülő és kalapács az ütközet után egymástól elváltak = 0,103 (941 + 2,948) + 0,087. 350 = 127,6766 mkgr. Tehát az ólom összenyomására szolgáló eleven erő V — v — 408,1 — 127,6766 = 280,423. Az ólom összenyomatására kifejlett hő meghatározása végett, az ólomdarab az ütközet utáni helyezetéből, két előlegesen rá akasztott fonal segélyével kirántatván fölfüggesztetett s kivájt üregébe 18,5 gramme — 0,0185 kgr. 0°-ú víz öntetett. E víz, rövid idő múlva fölvette az ólom hömérsékét, mi a belé mártott hőmérőről leolvasható vala. Az adatok ezek lőnek: 4 epercre az ütközet után mutatott a hőmérő 12,1 °-t; 8 epercre ll,75°-l. A 4-ik perez végétől, a 8-ik végéig a hülés e szerint 0,35°. Ha fölvesszük, hogy az első 4 perez alatti hülés, úgy áll a következő 4 perez alatti luiléshez, mint ez időszakok véghőmérsékei, azaz x : 0,35 — 12,1 : 11,75: akkor \ = 0,36, azaz az ólomnak közvetlen az ütközet utáni hömérséke 12,1 +0,36 = 12,46°. Tehát az ütésre támadt hevülés 12,46 — 7,87 = 4,59°. Mit tudva a kifejlett hőmennyi (MCT) az ólom és vízben 2,948.0,03145.4,59° + 0,0185. 1 .62,46° = 0,656, mivel az ólom fajmelege (C) =0,03145, a vízé pedig 1. Ha már most az ólom öszszenyomására használt munkát (280,423 mkgr-t) a megfelelő hömennyivel (0,656) elosztom: kijön az egyhö kifejtésére szükségelt munka mennyisége, vagy is a hőegynek munka-egyenértéke, tehát 280,423:0,656 = 427 mkgr. Ha ebből a munka egységére eső hőegyek számát keresem: ez lesz = 0,00234192 azaz egy mkgr. munka 0,00234192 hőegyet nemz, vagy is minden egy mkgr-t adó munka 0,00234 höegyet emészt föl, következőleg 427 kgrammot végező munka 1 hőt.