Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

A keresztény nevelés alapelvei. A keresztény nevelés alapelveit XI. Pius pápa »Divini illius Magistri« kezdetű enciklikájában találhatjuk meg. Ezt az enciklikát a pápa elsősorban az ifjúság nevelésére túlságosan ránehezedő fascista rendszer túlkapásai ellen adta ki 1929-ben. Ez teszi érthetővé, hogy az enciklika először olasz nyelven jelent meg. Csak a következő évben közölte az Acta Apostolicae Sedis latin nyelven. Értekezésünk tárgya ennek az enciklikának ismertetése. Tárgyalásunk folyamán, ahol csak lehet, mindenütt magát az enciklikát szólaltatjuk meg. Ahol azonban .súlyosabb gondolatok fordulnak elő, ott néhány mondattal megvilágosító megjegyzést fűzünk hozzá. (Az enciklika szövegét a Szent István Társ. kiadásából idézzük.) Néhány általános nevelési probléma. Mi a nevelés? A nevelés nagykorúaknak kiskorúakra való egyetemes és tervszerű reáhatása avégből, 'hogy a fiatal nemzedék majdan egyéni és közösségi, természetes és természetfeletti feladatainak az erkölcsiségeszménye, mértéke szerint tudatosan és szabadsággal megfelelhessen. E meghatározás legfontosabb elemei a következők: 1. Egyetemes; — a nevelésnek mindig az általános emberihez kell igazodnia. Nem a szakembert akarja kifejleszteni, hanem arra törekszik, hogy a nevelés alanya jó és művelt emberré váljék. 2. Tervszerű; — a nevelés tervszerű tevékenység. Szemben áll vele az alkalom-, ötletszerű nevelés, amely eszköz lehet, de nem állandó eljárásmód. 3. Fiatal nemzedék; — A nevelés (= növelés) csak kiskorúakra irányulhat. A fiatal nemzedéket előbbre viszi, adottságait kifejleszti. Ez a nevelés az egész emberre irányul: test-, lélek-, tudat-, érzelem-, akaratvilág, értelem mind együtt s nem külön•külön teszik az emberi nevelés alapját. 4. A nevelés csakis erkölcsi célt szolgálhat. A nevelésnek különböző irányairól szoktak beszélni. Nem mindegyik nevelési irány fogadja el ugyanis a nevelés iménti meghatározását. Eggersdorffer, -»»kiváló német pedagógus a nevelésnek négy főirányát sorolja fel.