Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

49 egyre nagyobb mértéket öltött a szédelgés, vesztegetés, zsákmányolás. A leigázott indusok panaszai mind jobban sokasodtak, az elégedetlenség egyre nőtt. Végül 1857-ben hatalmas lázadás tört ki. Mivel a lázadás igazi lelke a katonaság volt, azért a felkelést sepoy lázadásnak (sepoy = katona) szokták nevezni. A katonai lázadásnak a nép elnyomásán kívül más okai is voltak. iAz akkori szokás szerint a puskatöltények papírburkolatát a katonák fogukkal szokták leszakítani. A töltényeket, hogy ikönynyebben csússzanak be a 'csőbe, faggyúval vagy pedig zsírral kenték be már a gyárban. Mikor ennek híre elterjedt, a hindu és mohamedán bennszülött katonaság megtagadta az engedelmességet és vak gyűlölettel fordult az angolok ellen, akik ilyen vallásellenes cselekedetre kényszerítették őket. A felkelés élére egy régi uralkodócsalád tagja, Náná Szahib állt. Mint gátszakadáskor az árvíz, úgy öntötte el Indiát a lázadás hulláma. Irgalmatlanul legyilkoltak minden angolt, aki kezükbe került. Angliának az volt a szerencséje, 'hogy az indusoknak nem akadt megfelelő vezérük (még ma sem lehet indus magas rangú katona!) és hogv a katonaság éppen legharciasabb része, a szikhek hívek maradtak az angolokhoz. A fellázadt ezredek és zászlóaljak leöldösték tisztjeiket és otrom alá fogták az angol helyőrségeket. Az angol polgári lakosság, ahol még ideje volt, szintén a kaszárnyákba menekült. A maroknyi angol, szikh helyőrségek heteken át, amíg felmentő sereg nem érkezett, fellenálltak az ostromnak. Sok helyen azonban jgen szomorú események történtek. Cawnporeban (Khanpuriban) megismétlődött a régi kalkuttai tömeggyilkosság. A helyőrség parancsnoka, Sir Hugh Wheeler tetemes erőt gyűjtött össze, de három i.ndus ezred fellázadt és elvonult. A háromszáz főből álló (80 szikii, a többi angol) helyőrség ellen maga Náná Száhib vezette az ostromot (június 6—25 között). ,A kis sereg vitézül ellenállt, de végül Náná Száhib szavára abbahagyta a harcot és fegyvertelenül bárkára szállt, hogy a Gangeszen Kalkuttába hajózzék. Náná Száhib megígérte, hogy bántatlanul elvonulhatnak. Négyszázötvenen indultak útnak, de alig pár percig örülhettek a szabadulásnak. Náná Szahib gyalázatos módon megszegte szavát és lövetni kezdte a bárkákat. A védtelen angol férfiak és szikhek csaknem mind elpusztultak. Százhuszonöt nőt és gyermeket fogolyként visszavittek Cawnpore-ba. Olyan kíméletlenül bántak velük, hogy pár nap alatt negyedrészük meghalt. Az allahábádi vereség után pedig Náná Szahib vad dühében a többit kegyetlenül lemészároltatta. A holttesteket egy kútba hányták. A kút felett ma gyönyörű fehérmárvány emlék áll: a Mutiny Memorial, Lázadási Emlékmű. A pompás kerítéssel körülvett kút felett fehér márvány angyal áll, kezében a béke és kiengesztelődés olajfaágával. Mögötte magasan fehér kereszt emelkedik fel. Az emlékmű és a vele kifeje4