Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

50 zett gondolat gyönyörű, de az indusok mégis gyűlölettel tekintenek rá, mert leveretésűk emlékét'látják benne. Ha az angol uralom megszűnik, az emlékművet szépsége ellenére is szétrombolják. A sepoy-lázadás végetve­tett a Keletindiai Társaság uralmának. A kormány nagy összegen meg­váltotta a Társaság jogait és,Indiát a brit nemzet birtokának nyilvánította. Eleinte brit koronagyarmat volt, majd Viktória királynő idején császár­sággá lett. India és Anglia. A Brit'világbirodalomban India egészen különleges helyet foglal el. Nincs Angliának még egy gyarmata és a múltban sem volt, amely annyi és «olyan sok oldalú jövedelmet jelentene, mint India. Első helyen természetesen a kereskedelemből származó jövedelmek álla­nak. 1923-ban Nagybritánnia és India kölcsönös árucseréjének értéke kö­rülbelül 4 milliárd pengő volt. Mivel az indiai nyersanyagokat angol ke­reskedők vásárolták fel, angol gyárak dolgozták fel és angol hajók szál­lították, könnyen elképzelhetjük, hogy ebből a hatalmas összegből meny­nyi jutott az angoloknak jövedelem képen. Ma az angol-indiai kereske­delem értéke jóval kisebb ugyan, de azért még mindig igen fontos, sőt lényeges szerepe van az angol gazdasági életben. A kereskedelemben szen­vedett veszteséget bőven pótolják az indiai vállalatokba fektetett tőkék kamatai, nyereségei. A világháború utáni években széles folyamként öm­lött az angol pénz Indiába. Egymás után épültek a gyárak százai. Mivel a nyersanyag helyben van és a munkás kéz rendkívül olcsó, a'betekteté­sek óriási jövedelmeket hoztak és hoznak ma is. A jutaiparban 1920—30 között 90 százalékos osztalékot fizettek, a gyapotiparban 300—400, a szénbánya üzemekben pedig 100—120 százalékot! Az indiai gyáriparba fektetett angol tőke évenként'700—800 millió pengő hasznot ad az angol részvényeseknek. Az állami üzemekbe (vasút, posta, csatornázás, stb.) fek­tetett tőkék és az Indiában alkalmazott angol hivatalnokok fizetése, nyug­díja pedig évi 900—1000 millió pengőt jelent az angol állampolgároknak India pénzéből. (Demangeon: L'Empire Britannique 229. 1. és Graf: Imperium Britanniáim 162. 1.) Ezek természetesen csak a legfőbb és leg­jobban ellenőrizhető adatok. A különféle ültetvényes gazdálkodók jöve­delmei, a gyárakban, üzemekben alkalmazott jól fizetett előmunkások, technikusok és más szakemberek fizetése is igen nagy összegre rúg. Nagy­británnia évi nemzeti jövedelmének (70—80 milliárd P) körülbelül tized része Indiából származik. Anglia tehát nagy mértékben érdekelve van Indiában. India elvesztése, ha nem is jelentené Nagybritánnia pusz­tulását (finis Britanniae!), de mindenesetre egyértelmű volna az angol vagyonosság nagy mértékű csökkenésével és így az angol életszínvonal alacsonyod ás ával. NagybrTEannia helyzetét Indiában kettős veszedelem fenyegeti: belső és külső. A belső nyugtalanság gazdasági és politikai okokból származik.

Next

/
Thumbnails
Contents