Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

48 Társaság megelégedett a kereskedelemből származó haszonnal. De meg is elégedhetett, mert ez jóval tekintélyesebb és hozzá még tisztességesebb |s volt, mint Clive és Hastings korának bevételei. A francia háborúk be­fejeztével Anglia gyáripara rohamosan kezdett fejlődni. Az Indiától ki­zsarolt milliók lehetővé tették a kézi iparról a gyáriparra történő gyors és zavartalan átmenetet. Európa többi népei csak lassan tudták a szükséges tőkét előteremteni, Angliában készen volt a tőke akkor, amikor a szövő­gépeket és a gőzgépeket feltalálták. De India még másképpen is segítsé­gére volt az angol gyáripar felvirágzásának. A roppant népesség, amely megközelítette az akkori Európa egész lakosságát, kitűnő és kielégíthe­tetlen fogyasztója volt az angol ipari termékeknek. Ezenkívül tömérdek, érték (fűszerek, olajnövényi termékek, drágakövek, szövőanyagok, bőrök, stb.) került olcsón Angliába. Bár közben Anglia hatalmas gyarmatbiro­dalmat szervezett Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, India mégis a legbecsesebb és legértékesebb része maradt a Brit világbirodalomnak. Ér­dekes azonban, hogy ez a nagy és roppant népességű terület nem a Brit államé volt, hanem a Keletindiai Társaságé. Az East-India Company keményen kezében tartotta a hatalmat és nagyszerű szervező és kormányzó tehetséget árult el. Ezt főleg akkon tud­juk kellően értékelni, ha meggondoljuk, hogy Indiában aránylag mindig igen kevés angol élt. Forró és nedves éghajlatát ugyanis fehér ember ne­hezen bírja ki. Még\ma is csak kivételesen erős szervezetű emberek tud­nak évtizedeket Indiában'tölteni. Régebben a helyzet sokkal rosszabb'volt. A súlyos tropikus malárián kívül örökös járványként dühöngött itt a pes­tis és a kolera. Arról szó sem lehetett, hogy százezrével telepedjenek ide is angol gyarmatosok, mint pl. Canadába, az Unióba, Dél-Afrikába és Ausztráliába. Indiába csak hivatalnokok, kereskedők, katonatisztek és ka­tonák mentek. De ezek is csak meghatározott időre kötötték le magukat, hogy azután jól megszolgált nyugdíjukkal és megtakarított pénzükkel ké­nyelemben éljenek Angliában. A 60—80 ezer angol csak a szellemi és vezetői munkát végezte Indiában. A többit, a közigazgatást, a törvények végrehajtását, a kereskedelmet, a gazdálkodást, stb. az indusok végezték angol szolgálatban és angol vezetéssel. Érdekes, hogy még a katonaság túlnyomó része is kezdettől fogva a bennszülöttek sorából került ki. Főleg a harcias és erőteljesebb hegyvidéki törzsekből (gurkák, szikhek, stb.) szokták toborozni a katonáságot. Ezzel a bennszülött katonasággal tar­tották féken az indusok [Százmillióit és ezzel hódították meg Bengália és Dekán után az Indus mellékét, a Pandzsábo't, a Himalája déli lejtőit, Be­lucsisztánt, Burmát, Maiakkát, stb., vagyis India maga segített Angliá­nak, hogy meghódítsa!' A multrszázad negyvenes éveiben a Keletindiai Társaság működésén egyre jobban látszottak az elöregedés jelei. Az indiai hivatalnokok között.

Next

/
Thumbnails
Contents