Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

34 hír megérkezése után nem jnult el 48 óra, máris készen állott a büntető hadsereg, amely 900 angolból és 1500 bennszülött katonából, azaz seapoyból állott. Ennek élére természetesen Clive Róbertet állították. A sereget szállító hajókat és a segítségül rendelt hajóhadat pedig Watson tengernagy vezette. Ez a 2400 főnyi kis sereg indította meg Indiában az angol hódító politikát. Október elején indult el hajókon Madraszból a kis büntető sereg, de ekkor már a,téli, északi monszun uralkodott és így az aránylag rövid tengeri utat is csak két hónap alatt tudta megtenni. A mursidábádi nábob ez idő alatt kétségek között'hányódott. Közben rájött arra, hogy nagy ostobaságot csinált, amikor a kalkuttai angol telepet megsemmisítette, mert így elmaradt az a'több ezer font bevétel, amelyet az angol telepesek bér fejében fizettek. Már arra gondolt, hogy újra összeköttetésbe lép az angolokkal és megengedi nekik a letelepedést Bengáliában. Amikor azonban híre jött, hogy Clive hajóival a Gangesra érkezett és rombolva, pusztítva nyomul előre, rájött, hogy amit tett nem egyszerű ostobaság volt, hanem kegyetlen, gonosz merénylet egy nagy néppel szemben. A nábob az angol haderő érkezésének hírére roppant hadsereget gyűjtött, majd megindult Kalkutta felé, hogy visszaverje ellenségeit. Kalkutta előtt azonban újra erőt vett rajta a rettegés, azért alkudozni próbált. Clive a nábob követeit mereven visszautasította. Szuradzsa Dovia erre még jobban megijedt. Megújította szerződési ajánlatát, sőt fényes kárpótlást is ígért az elpusztított és elrabolt javakért. Valószínűen a meggyilkoltakat is szívesen feltámasztotta volna, ha hatalmában áll. Clive ezt az újabb ajánlatot is vissza akarta utasítani, dç ekkor nagy felháborodására saját honfitársaiban ütközött akadályba. A pusztulás elől elmenekült kereskedők rimánkodva kérték, sőt követelték, hogy a bizonytalan harc helyett kössön szerződést a zsarnokkal. Ezek gyorsan felejtő emberek, nem szenvedték át a sötét üreg éjtszakai borzalmait, így gyorsan felejtettek. Sokkal fontosabb 'volt ennél, hogy a madraszi igazgatóság is a megegyezést sürgette. Európában ugyanis közben új háború tört ki az angolok és franciák'között. A madraszi urak féltek, hogy Dékánban megújulnak a francia'támadások, még pedig a legrosszabbkor, mert a Társaság katonái Bengáliában harcolnak. Clive nemcsak született katona, hanem született diplomata is volt. Megértette a nehéz helyzetet és kedve ellenére alkudozni kezdett Szuradzsa Dovlával. A nábob azonban tüstént vakmerő lett, mihelyt ellenségének alkudozó hajlandóságát észrevette, mert ebből igen helyesen, gyengeségükre következtetett. Látszólag folytatta az alkudozást, de alattomban a franciákat hívta segítségül. A közeli Chandernagore francia erőd parancsnokát arra bíztatta, hogy támadják'meg közös erővel az angolokat. Clive azonnal felismerte a terv veszedelmét, azért elhatározta, hogy megelőzi. Watson