Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

33 kínzóiknak, hogy legalább az ajtót nyissák ki, de hiába. Majd nagy aján

J dekok ígéretével igyekeztek megvesztegetni az őröket,'de ez is sikertélén volt. Az erősebb férfiak az ajtót'iparkodtak kiemelni, vagy kifeszíteni, de minden erőlködésük hiábavaló volt, mert az ajtó nem engedett és a rettenetes szorongás miatt nemntudtak kellő erőt se kifejteni. De meg verejtékező, fulladozó emberek hogyan is tudták volna a nehéz börtön ajtót kidobni! A rémület mind nagyobb lett. A forróság és szomjúság elviselhetetlenül kínozta őket. Az oxigén rohamosan fogyott. Végre kitört a pánik: a tömeget vad őrület ragadta magával. Kiabálni, ordítozni kezdtek, majd a szabadulás utáni sóvárgástól vezetve, mindenki a rés közelébe iparkodott kerülni, rpert ott mégis csak áramlott be valami friss levegő. Borzalmas tolongás keletkezett. Nem ismert többé senki jóbarátot, rokont, férjet vagy feleséget. Az erősebb elnyomta magától a gyengébbet. Könyörtelenül legázolták egymást.'Órák hosszat tartott ez a vad tülekedés, míg végre reggel felé elcsendesedett minden a »sötét üregben«. De ekkor már a 146'ember java része megfulladva, összetiporva egymás hegyén-hátán feküdt a kis szoba padlóján. Akik még éltek ott ültek, vagy feküdtek félig-meddig szintén megfulladva a holttestek garmadáján. Reggelre Szuradzsa Dovla kialudta mámorát. Kinyittatta a börtönajtót, de borzadva hőkölt vissza. Az ajtó kinyitásakor rettenetes dögvészes levegő áramlott ki és felismerhetetlenségig eltorzult holttestek zuhantak előre. Az őrök csak nehezen tudták az ajtóból az akadályt elhárítani és a holttesteket kihordani. Végül kivánszorogtak a napvilágra, akik még éltek: 146-ból mindössze 23. De milyenek voltak ezek a szerncsétlenek'is! A szemtanúk szerint az anya nem 'ismerte meg gyermekét, se a házastárs a házastársát. Ruháik cafatokban lógtak testükről. 'Mintha nem is emberek, hanem már félig feloszlásnak indult'holttetemek volnának. Arcukon nem egy éjtszaka, de évtizedek szenvedése látszott, megtört, fénytelen szemükben a

:'másvilági szenvedés irtózata tükröződött! A nábobon a trópusi forróság ellenére is végig futott a hideg erre a látványra. Megérezte, hogy az angolok soha nem bocsátják meg ezt neki! Sietve nagy .gödröt

vásatott és belehányatta a halottakat. Az élőket pedig az ország belsejébe küldte rabságba. Ezek a szerencsétlenek azon!ban később visszanyerték szabadságukat. Érdekes és különös bizonysága az angol szívósságnak és pénzimádásnak, hogy közülök nem egy újra Kalkuttában telepedett meg és fényes kárpótlás után folytatta a régi életet. Madraszba augusztusban érkezett meg az állatias kegyetlenség híre és természetesen rettenetes ».felháborodást keltett. A kereskedelmi élet megállt, mindenki a'szörnyű cselekedetről és példás bosszúról beszélt. Most a madraszi angolok gyorsak voltak. Igaz, hogy köztük volt Clive is! A 3