Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

18 ségeivel, amilyennek a helyes ész és a kinyilatkoztatás tanítja. Tehát az eredeti állapotból kiesett, de Krisztustól megváltott és a természetfeletti állapotba bejutott, bár ,a természetenkívüli ajándékait nélkülöző egész ember. Vagyis a nevelés alanya természetében hordozza az eredeti bűn következményeit, különösen az akarat gyöngeségét és a rendetlen kívánságokat«. (32. 1.) Az áteredő bün következményei miatt a leggyengébb kortól kezdve meg kell világítani az értelmet a természetfeletti igazságokkal és meg kell erősíteni az akaratot a szentségekkel. Itt beszél az encikiika a pedagógiai naturalizmusról. Szerinte hamis minden pedagógiai naturalizmus, mely bármilyen módon kizárja, vagy kisebbíti az ifjúság nevelésében a keresztény természetfeletti alakítást és téves minden nevelési módszer, amely egészében, vagy részben az eredeti bűnnek és a kegyelemnek tagadásán vagy mellőzésén alapszik és egyedül az emberi természet erőire támaszkodik. Ilyenek általában »azok a. különböző nevű mai rendszerek, amelyek a gyermek állítólagos autonómiájára és korlátlan szabadságára hivatkoznak és amelyek csökkentik, sőt mi több, elnyomják a nevelő tekintélyét és munkáját, azáltal, hogy a nevelés művében a gyermeknek kizárólagos kezdeményezési elsőbbséget és minden magasabb természeti és isteni törvénytől független tevékenységet tulajdonítanak«. (36. 1.) Ennek a gyermek autonómiájára épített nevelési irányzatnak végeredményben azonban semmi más a törekvése, mint a nevelés kivonása az isteni törvények alól. Innen van napjainkban az a valóban furcsa dolog, hogy nevelők és bölcselők törik magukat a nevelés általános kódexének feltalálásán, mintha,nem léteznék sem a tízparancsolat, sem az evangéliumi törvény, sem a természet törvénye, melyet Isten az ember szívébe írt. S ,ugyancsak ezek az újítók, mintegy megvetésből, a keresztény nevelést passzívnak, túlhaladottnak szokták nevezni, mivel az Isten tekintélyén és szent törvényén alapszik. »De nyomorultul csalódnak, amikor azt hiszik, hogy felszabadítják a gyermekeket, — amint mondják, — a valóságban pedig inkább vak gőgjük és rendetlen szenvedélyeik rabszolgájává teszik őket.« (33—34.1.) »Igen veszélyes továbbá slz a naturalizmus, amely napjainkban elönti a nevelés legkényesebb területét, mint amilyen az erkölcsök tisztessége. Nagyon is elterjedt az a tévely, mely végzetes balhiedelemmel és durva szóval az ú. n. sexuális nevelésen fáradozik, botorul azt gondolva, hogy megvédheti az ifjúságot az érzéki veszélyektől tisztán természetes eszközökkel, mint amilyen a vakmerő, pláne nyilvános és különbség nélkül mindenfa számára rendezett megelőző felvilágosítás és ami még rosszabb: hogy egyidőre még alkalmat is nyújtanak nekik, hogy -— mint