Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

19 mondják, — hozzászokjanak ,és lelkük felvérteződjék a ' veszélyekkel szemben. Ezek súlyosan tévednek,,mert nem akarják elismerni az emberi természetnek veleszületett gyengeségét és azt a törvényt, amelyről az apostol beszél, hogy (az ész törvényével ellenkezik. Nem ismerik továbbá a tapasztalatot sem, amely azt tanítja, hogy különösen az ifjakban, a bűn a jó erkölcsök ellen nem annyira a tudatlanságnak, mint inkább a bíínalkalmaknak kiszolgáltatott és a kegyelem eszközeitől eléggé meg nem erősített gyönge akaratnak a következménye. Ebben a kényes kérdésben, ha valamely egyéni felvilágosítás szükségessé válik, alkalmas időben annak a részéről történjék, akinek Istentől nevelői hivatása van és tartsa meg mindazon óvintézkedéseket, amelyeket a hagyományos keresztény nevelés ismer.« (35—36. 1.) A már fentebb idézett Silvio Antoniano ezzel kapcsolatban nagyon megszívlelendő szavakat intéz a nevelőkhöz: »Oly nagy a mi nyomorúságunk és hajlandóságunk a bűnökre, hogy gyakran ugyanazok a dolgok, amelyeket a bűn ellenszerének mondanak, alkalom és ösztönzés lehet magára a bűnre. Ezért rendkívül fontos, hogy az atya, amikor fiával ily kényes dologról tárgyal, legyen óvatos vés ne menjen bele azokba a részletekbe és különféle módozatokba, amelyekkel ez a pokoli kígyó megmérgezi a világ nagy részét; meg ne történjék, hogy ahelyett, hogy kioltaná, fölkelti és oktalanul lángralobbantja e tüzet a gyermek egyszerű és gyengéd keblében. Általánosságban szólva, amíg a gyermekkor tart, elég azokat az eszközöket igénybe venni, amelyek eredménnyel vezetik be a tisztaság erényét és elzárják az utat a bűn előtt«. (36. 1.) A sexuális neveléssel kapcsolatban emlékezik meg az enciklika a koedukációról, fiúknak és leányoknak együttes, közös neveléséről. A keresztény nevelésre téves és kárhozatos dolognak nevezi az ú. n. koedukáció rendszerét, amely szintén az eredeti bűnt tagadó naturalizmuson alapszik. A koedukációnak mindig voltak és vannak hívei, akik elveiket ennek megvédésére alakítják ki. A koedukációért lelkesedők érvei a következők : í ) A családban is együtt van a két nem, tehát az életre nevelés megkívánja, hogy az együttléteit a nevelő előtt is szokja meg; b) a két nem közötti sexuális feszültség (a gyakori, sőt állandó együttlét miatt csökkenni fog; c) a férfi és női lélek között nincs olyan nagy különbség, amely miatt az együttnevelés káros lehetne; d) az eddigi kultúra nagyon androkratikus, vagyis túlságosan a férfiuralom színeit viseli. Az együttműködésből származhatik, mint ők mondják, az igazi kultúra. 2*