Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1941

13 mentes értelem nem .találhat semmi okot arra, hogy elvitassa vagy gátolja az Egyházat ebben a munkájában, amelynek jótékony gyümölcseit most az egész világ élvezi«. (15. 1.) ; B) A család, mint nevelő. A második közösség, amelybe az ember beleszületik, a család. Az Egyház nevelői hivatásával csodálatosan megegyezik a család nevelői hivatása, mivel mindkettő Istentől származik«. (16. 1.) »^4 csatád közvetlenül o Teremtőtől nyerte a megbízást és ennélfogva a iogot is, hogy a gyermeket nevelje. S ez elidegeníthetetlen jog, mert elválaszthatatlanul összefügg a szigorú kötelességgel; olyan jog ez, mely megelőzi a polgári társadalom bármiféle jogát és ezért sérthetetlen bármiféle földi hatalom, részéről.<; (17. 1.) 1. Ennek a jognak sérthetetlen voltát az enciklika Szent Tamás szavaival bizonyítja: »A fiú természetes módon egy darab az atyából ... Ezért természeti jogon alapszik, hogy a fiú eszének használata előtt az aiya gondoskodása alatt álljon. Tehát a természeti igazság ellen volna, ha a gyermeket eszének használata előtt kivonnák a szülők gondjai alól, vagv vele bármi módon rendelkeznének a szülők akarata ellen«. (17. 1.) Mivel pedig a szülők kötelezettsége folytatódik egészen addig, amíg a gyermek nem tud önmagáról gondoskodni, megmarad a szülőknek ez a sérthetetlen nevelői joga is. Újból Szent Tamásra hivatkozik a pápa: »Mivel a természet nemcsak a gyermek születését akarja, hanem azt,is, hogy fejlődjék és haladjon, amíg eléri a tökéletes emberi állapotot, mint ilyent, azaz az erény állapotát«. (17. 1.) 2. A természetes jogon kívül a tételes jog is követeli a család nevelői jogának és kötelességének elismerését. Az egyházi törvénykönyv 1113. canonjában a következő szigorú rendelkezést olvashatjuk: »A szülőket súlyos kötelesség terheli, hogy minden erejükkel gondoskodjanak gyermekeik vallásos, erkölcsi, valamint fizikai és polgári neveléséről és előmozdítsák gyermekeik földi jólétét is«. 3. Az emberi nem általános meggyőződése a család nevelői jogának és kötelességének kérdésében »annyira ,összhangzó, hogy nyiltan szembekerülnének vele azok, akik azt mernék vitatni, hogy a gyermek előbb tartozik az államhoz, mint,a családhoz és hogy az államnak abszolút joga van a neveléshez«. (18. 1.) A család eme Ihatalmának vitatásánál fel szokták hozni azt az érvet, hogy az ember polgárnak születik s ezért feltétlen joga van az államnak a gyermek neveléséhez. Ezek azonban nem gondolják meg, hogy »az embernek először léteznie kell, mielőtt polgár lesz és létezését nem az államtól, hanem a szülőktől nyeri«. (18. 1.) Ez az egyetlen elgondolás máris megsemmisíti mindazokat, akik a család nevelési jogáról velünk ellentétesen gondolkoznak. *