Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

VII. osztály. Osztályfőnök : Borossay Jusztin. undogságáig. Vissza kell gondolni a' lélek vásárra, az utolsó Restaurátiókra. Olyanok voltak uraink, szegényeink a' világ szeretetében, mint a víz kórságosak, kik mentől többet isznak, annál jobban szomjaznak. Valahol csak foglalni, prédálni való volt.. . oda gyűltek". Csoda-e, ha ilyen „torkos, ragadozó" világban, ahol az önzés, a fékevesztett szenvedély uralkodnak, kikezdik a vallást, az Egyházat. Egyeseknek ez alkalom vallásgyülöletük kiegészítésére, mások pedig nem tudják elviselni, hogy a vallást nem tudják céljaik szolgálatába állítani. A legrégibb idők egyházüldözései erről épen úgy tanúskodnak, mint korunk igaztalan, gyalázkodó vallásellenes hadjáratai. Mélyértelműen jegyzi meg Vidovics : „Az Egyház a' maga fájdalmát nem panasz képpen beszélli,. hanem azt kívánná, hogy ez is oktatására legyen a' világnak; mert bizony az utolsó kárvallás az egyenetlenségekből, békétlenségekből nem az Egyházé, hanem a' világé. Az Egyház tud szenvedni, ha kell : még dicsőségének is állíttya, ha szenved Istenért — a' világ az ki nehezteli a szenvedéseket, és íme azokat egyenetlenségei által maga készíti' magának — az Egyházat vádollya a' rossz nevelés, istentelen erkölcsök miatt — pedig az Egyház örökké a' jót sürgeti, követeli — ő örömest is ajánlaná szolgálattyát a' 'világnak, de szolgálattya meg vettetik, leg szentebb intézményei kicsufoltatnak — és még utollyára is az Egyház a' bűnbak — őtet veti mindenben okul ez a' világ — és mivel ő igaznak álittya magát ; éppen ezért nem is igazult meg." Mert „a' meg igazulásra az a' leg első lépés, hibáját, tévedését be látni, meg ösmerni. Ezt pedig a' világ csak igen ritkán, és súlyos büntetések, fájdalmas szenvedések után szokta tenni." Vidovics olvasmányaiból, tapasztalatból egyaránt ismerte korának vallásellenes irányzatát. Szomorúan írja : „Magasztallyák bár mások a' korszellemet a 19-ik században, hogy az nagyokat szült, kivált a' Physica, és Mechanica terén ; Mi is csak örvendeni tudunk ezen a leg ujabb kitalálásoknak, de láttyuk azt, hogy mindenekben az Isten Elem hiányzik ; inkább eggy bálvány képpen emeli fel magát ez a' világ, a' ki az Istenről, és a' felebaráti szeretetről tudni sem akar. . . lehetetlen el nem szomorodnunk lélekben, és még minduntalan eggy kétes jövendő fekszik előttünk ; és úgy tetszik, igaza volt annak a' könyvnek, mellyben mi már sok esztendőkkel ezelőtt olvastuk : „Wir gehen einer neuen Barbarei entgegen".

7 „Az utolsó üdőkben a' világ nem valami szánszándékosan üldözte az Egyházat — csak inkább hogy azt meg vetette, semmibe vette. Magyar ország bukása előtt egyik mulatságokat abban találták az Aristocraták, 7 Ez a hires kifejezés a francia Ozanamtól való, akit Vidovics német fordításban olvasott.