Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1939

30 hogy meg mosolyogjak az Egyházat, még a' jobbak is ; és rája Élczeket szórtak" (45. sz.). A vallásellenes irányzat, mely mindig valami népszerű eszmére szeret rárakodni, Vidovics korában sem volt válogatós eszközeiben. Vidovics számtalan esetet sorol fel a durva, igaztalan vádaskodásokra. Hogy véletlenül se sértsük meg a leszármazók érzékenységét, csak két esetet idézünk. „A' világi urak az ifjúságot készen tartották ; ezek a püspököket, a' kik szóllani akartak az ország javára, le pisszegték, magát az ország Prímását, még öregségét, nagy tudományát sem becsülvén, „fehér galambnak" csúfolták", írja a 24. sz. alatt. K. I. okvetetlenkedéseit beszélve el, ingerülten jegyzi meg a „vörös" K.-ról, hogy „ez a vörös K. az, ki pénzivei össze szedi a' sessiókat az Isten szegényeitől, és így belőlük Proletáriusokat csinál. (Itt van a magyarázata annak a ténynek, hogy Kéttornyúlakon olyan kevés földje van a falusiaknak.) Ugy de ez már nem baj a' vörös K. I.-nak", ki szerint „a' plébánus és a mester ronttyák a vallást ; mert a' Pap úgymond tiltya a' Mesternek a' harangozást. Pedig a' kormány tiltya". Vallási, szociális felfogását Vidovics egy Ozanamra, a keresztény felebaráti szeretet hősére emlékeztető gondolatban foglalja össze : „Ez a' hármas baja a világnak : Mindent magáért, Istenért keveset, felebaráttyáért semmit sem tenni". Pedig „Istent illeti az Imádás — a Gazdagokat a' böjt — a' Szegényeket az alamizsna. Ugy de most el vannak fordítva mindezek. Az ember Isten helyett magát imádgya — a szegény böjtöl — a gazdag viszi el az alamizsnát a szegénytől, valamikor (akkor, amikor) uzsorájával, telhetetlenségével a' szegényt agyon nyomja". Aki az egyéni önzéstől, szenvedélytől mindig hatalmába kerített nagy társadalmi megmozdulások történetét nézi, annak okvetlen el kell ismernie, hogy minden vallási és társadalmi megújulásnak a kiindulópontja ez a gondolat, melynek megvalósításán mindenki dolgozhatik még az álmodott és valószínűen nagyon messze lévő tökéletes társadalmi rend megvalósulása előtt is, és amelyen kell is dolgoznia mindenkinek, aki az emberiség valódi haladását kívánja. A nagy gonddal, tartalomjegyzékkel ellátott História Domus nemcsak gondos leltára a kovácsi plébániára vonatkozó adatoknak, nemcsak becses adalék a kor történetéhez, felfogásához, hanem igazi lélektárás is. A Történetes könyv ismertetését ezzel a lélektárással fejezzük be. „Istenem ! írja (35. sz.) melly sokkal tartozom neked a' világiakért és a' lelkiekért is, mellyeket adtál nekem életem folytán ! Még is csak sok üdő múlva értettem meg azt, hogy kezdettől fogva nem én munkálkodtam, hanem a' te Lelked volt az, a' melly munkálkodott bennem ! Adtál te nekem Istenem erőt a' Gondolkodásra. — Szívembe adtál érzést részvételre ; és ezen a kettős sarkon fordultam egész életemben. Kevésszer