Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

— 39 — az allig pár centire mögötte maradó Nagy Alfonz IV. oszt. tanulót aki 8 p. 7-2 mp. idővel második. Mind kettő ideje intézeti rekord s az egész mezőnyt cc. 150 m.-rel verték. Csapatversenyben 1. az V. oszt. csapata 27 ponttal, 2. VIII. oszt. 62 p., 3. VI. oszt. 67 pont. Balogh László ugyan csak igen erős ellenfelekkel szemben Székesfervárott 1938. márc. 27-én 4600 m-es távon a kerületi mezei bajnokságon negyedik helyet kapta, ami a felnőtt futó gárda közt igen tiszteletreméltó helyezés. Harsányi László VIII. oszt. tanuló a központ engedélyével versenyzett 2 ízben Veszprémben, szeptember folyamán 100 m. síkfutásban 1-sőlett, 11.4 mp. idővel és áprilisban ugyancsak Veszprémben 2-ik a 100-on. Cserkészetünk. Táborban. Még egyetlen táborunkat sem előzte meg oly nagy érdeklődés, mint a csapat első külföldi táborát, a heiligenkreuzi tábort. Mily határtalan örömet okozott a fiúknak, mikor csapatunk parancsnoka bejelentette, hogy a legközelebbi táborunk boldog perceit Alsó-Ausztriában, a híres heiligenkreuzi cisztercita kolostor birtokán, a Schulmeisterkogel nevü hegyen fogjuk átélni. Csupa tűz, csupa lelkesedés, csupa öröm ragyogott cserkészfiaink szemében ! Hányszor villant fel lelkükben a jövendő tábor ! Róla álmodtak, róla beszéltek, érte dolgoztak, érte szívesen fáradoztak. Már az iskolaév elejétől kezdve készültek erre a hosszú éveken át várva-várt táborra. Égett lelkükben a vágy, hogy egy idegen népet, annak földjét, szokásait is megismerhessék, de tudták, hogy a magyar cserkészfiúnak különös gonddal kell a külföldön a magyar név becsületére, makulátlanságára vigyáznia. Ezért alaposan felkészültek a külföldi táborra s a hosszú készület után annál nagyobb lelkesedéssel üdvözölték az indulás reggelét. A cserkészmamák sok, aggódó intelmével indultunk a cserkészélet legszebb pillanatai, a tábori élet elé. A gyönyörű magyar határvárosban, Sopronban, cserkészeink órákon át nagy élvezettel tanulmányozták a magyar és német kultúra összeölelkezését. Szívüket lelküket bo'dogsággal töltötte el ennek a magyar városnak művészete és páratlanul szép fekvése. Ennek a hűséges magyar városnak lenyűgöző képével lépték át azt a szomorú határt, mely hazánk testéről egy darabot leszakított. Lelkük borúját azonban hamar eloszlatta az idegen föld szépsége, az osztrák nép elragadó kedvessége, közvetlensége. Kedvüket nem csökkentette, hogy a kis fürdővárostól, Badentöl a táborhelyig a háromórás utat gyalog kellett megtenniök. Nem vesztették el lelkesedésüket, mikor táborépítés közben a szalmazsákok megtöltése előtt hatalmas zápor szakadt ránk. Idegen földön minden magyar a Haza követségében jár. Jól tudták ők ezt, tehát gyermek-erővel, gyermekszívvel is a magyar katona hősiességével, kitartásával kellett az önként vállalt cserkészmunkát elvégezniök. A táborépítés fáradságos munkája után annál nagyobb volt az öröm és a büszkeség, mikor az osztrák talajban nőtt zászlórúdra felrepült a magyar zászló s messze vidéken hirdette, hogy Ausztria földjén magyar cserkésziiúk kis Magyarországot építettek, hogy erről a kicsiny földről az idegen nép fiai