Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

— 40 — előtt magyar munkával, magyar kötelességteljesítéssel hirdessék s növeljék a magyar név hírét, dicsőségét. A tábor felépítése után megkezdődött az igazi cserkészélet. A napirend keretein belül a legváltozatosabb cserkészmunkákat végezték a fiúk. Mindenekelőtt igyekeztek a tábor területét széppé, díszessé tenni. Minthogy a tábor a hegy tetején feküdt s díszítésre kevesebb alkalom kínálkozott, rendkívül nagy gondot fordítottak a tisztaságra, a rendre. A tábor legdíszesebb része az itthon készült, magyaros pompával kifaragott kapú volt, melyet osztrák vendégeink különösen megcsodáltak. A kapún kívül a legnagyobb feltűnést mozgókonyhánk, továbbá ízlésesen díszített sátorkápolnánk s oltárunk keltette. A hegyen sok ciklámen termett. Ezzel a kedves alpesi virággal a fiúk oly megragadóan ékesítették fel az oltárt, hogy minden látogatóból csodálkozást, elismerést váltott ki. Meglátszott az oltár virágpompáján, hogy magyar fiaink ebben a szelíd virágban szívüket-lelküket ajánlották fel a magyar cserkészfiúk örök, utolérhetetlen Eszményének, ki naponként fehér ostya alakjában szállt le cserkészoltárunkra. A tábor rendezése mellett a fiúk, egyik főfoglalkozása természetesen a főzés volt. A konyha minden cserkésztáborban az érdeklődés középpontja. Az osztrák táborban a szokottnál nagyobb jelentőséget és érdekességet nyert, mivel a beszerzés nyelve a német volt. A fiúk — bár a szótárnak nagy becse volt s az egyik cserkész állítása szerint a kéznek nagyobb szerepe volt, mint a nyelvnek, — nagyon ügyesen s önállóan bonyolították le a vásárlásokat. A tábori élet legszebb percei közé tartoztak a gyönyörű kirándulások. E kirándulásokon ismerték meg cserkészeink a Peilstein, az Eisernes Tor, az Arnstein magaslatait. A cserkész szereti a természetet. Valóban mily szeretettel, mily lelkesedéssel járták cserkészfiaink a szűk alpesi ösvényeket. Mily boldogan tanulmányozták az idegen ország növény- és állatvilágát. Csupa öröm, csupa boldogság voltak a madárdalos, égbeszökő hegyeken, a kanyargó völgyekben. Sok-sok örömet okozott a fiúknak az osztrák népnek megismerése is. Valóban roppant kedves, napsugaras népet ismertek meg Ausztria népében. Külön is valósággal elragadta a fiúkat a szüntelenül mosolygó, szolgálatkész Pater Cornelius, akinek minden ügyünk elintézését köszönhettük, aki fiaink szívét egy pillanat alatt meghódította. Benne a legkedvesebb, legszeretetreméltóbb osztrák cserkészek egyikét ismertük meg. Igazi cserkészlelkülettel törekedett arra, hogy a magyar cserkésztestvérek hazája földjén sok boldog percet élhessenek át. Ugyancsak feledhetetlenek maradnak azok a jókedvű bécsi cserkészfiúk is, akik szinte több időt töltöttek a mi táborunkban, mint sajátjukban. Velük nagyon sok vidám órát töltöttek a fiúk. Közben a német nyelvet is annyira megszerették, hogy valamennyien ünnepélyes fogadalmat tettek a német nyelv bensőségesebb tanulmányozásáraSajnos, szeptemberben a német tanár már csak a fogadalmi lángolások kihűlését állapíthatta meg. Atyai kedvességgel csodálta meg táborunk berendezését az ősi cisztercita kolostor apátja is. Tábortüzeinket nagy tömegek látó-