Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1937

— 17 — és beszédünkben egyaránt. Hányszor követjük el azt a hibát, hogy gyerekek előtt becsméreljük a magyar állam törvényeit s egy cseppet sem tanulságos módon és stílusban igyekszünk befeketíteni a tekintélyt. Tiszteljük a magyar állam törvényeit, mert akkor az ifjúság is olyanná nevelődik. Külön felemlítem itt a hazafiasságnál, de a vallásus nevelésnél is fontos, a sajtó kérdését, mert a hazafiatlan felforgató elemek a modern életnek ezeket az ólomkatonáit is nagyon ügyesen tudják csatasorba állítani. Se a magunk, se az ifjúság kezébe ne kerüljön olyan sajtótermék, amelyiknek, ha burkoltan is, államellenes tartalma van. A hazafias neveléshez nagyon is hozzátartozik az, hogy mindenki tisztelje a magyar alkotmányt, amely egyidős a világ legrégibb alkotmányával, az angolok Magna Chartájával. Idézem vitéz Makray Lajosnak az alkotmányos felelősségről mondott beszédét. — „Az alkotmány keretében mindenkit felelősségre lehet vonni, de ha megszüntetik az alkotmányt, akkor evvel együtt eltűnik a felelősség is, megszűnik az ellenőrzés és bizonytalanság lesz úrrá. A nemzet legnagyobb összefogó ereje a szent korona és az alkotmány, mert mind a kettő szeretetet, igazságot és szentistváni kereszténységet jelent. Ennek az alkotmánynak különösen a magyar szentkoronára vonatkozó része bír óriási fontossággal. A magyar államot ez az ősi alkotmány és a szentkoronából kisugárzó erő tartja fenn jelenleg is. A szentkorona nem pusztán szimbólum, az erő és pedig a legnagyobb nemzetfenntartó erő. A király is csak akkor teljhatalmú király, ha erre az ősi alkotmányra esküt tett és a szentkorona a fejére tétetett". Itt kell kitérnem arra, hogy azok a bizonyos detronizációs törvények, amelyeket ugyan magyar emberek szavaztak meg, de nem a magyar nemzet szabad akaratából keletkeztek, mert azt a legnagyobb pressióval foglalták törvénybe s így mai napig is fennállanak az alkotmánynak a trón betöltésére vonatkozó törvényei. Ez az ú. n. jogfolytonosság. Ha esetleg egyesek úgy ítélnének meg, hogy különösen a most mondottakkal nagyon is elkalandoztam a tárgytól mondván, hogy ez már politika, azt válaszolom, hogy a hazafiasságot a politikától lehetetlen elválasztani. Ha jó hazafi vagyok, akkor már politizálnom is kell. Ez a politika azonban semmi más célt nem szolgálhat, mint a haza szent ügyét. Ha ezt szolgálja, nincs semmi baj. Ennyi politikát az ifjúságnak is tudnia kell. És még egyet ! Amikor én főiskolás diák voltam, egy nekünk ifjúságnak nagyon tetsző mozgalom volt az egész országban, az ú. n. tulipán mozgalom. Lelkes, tekintélyes öreg urak, táblabírák stb. álltak a mozgalom élén, amely az utolsó faluban is megvolt. Ennek a mozgalomnak a célja volt, hogy lehetőleg ne vásároljunk külföldi iparcikkeket, mert minden ilyen célra kiadott fillér egy-egy magyar munkáscsalád szájából veszi ki a betevő falatot. Természetesen a mozgalom eleinte gyönyörűen működött, de a nagy 2