Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1935

— 37 — pet alkotott csapatunk, de ha az utolsó éven végigtekintünk, bátran mondhatjuk, hogy az elmúlt iskolaév cserkészteljesítményei, cserkészörömei büszkén kérhetnek maguknak helyet a csapat történetében. A cserkészélet legszebb virága a tábori élet. A múlt nyáron Glattfelder püspök úr jóságából a nagy magyar Alföld egyik legszebb helyén, a püspökielei fiatal tölgyerdőben, a Maros partján volt táborunk. Nagy lelkesedés, élénk érdeklődés hatotta át az egész csapatot. Milyen is lehet az az Alföld, melyről nagy költőnk oly elragadtatással ír ? Mintha a nagy várakozástól még a készülődés is gyorsabban ment volna ! Minden cserkész a legszebb reményekkel indult, mert érezte, hogy ott is magyar testvéreket talál, hogy ott eltöltött napjai élete legszebb emlékei közé fognak tartozni. Bár sok cserkészmama szemében csillogott a könny, mikor a vonat indulása előtt még egyszer rámosolygott távozó cserkészfiára, cserkészeink annál nagyobb lelkesedéssel indultak neki a hosszú útnak. Egy egész éjjel nyugtalan útja látszott rajtuk, július 31-én reggel, mikor azonban bámuló szemük előtt a maga teljes szépségében kibontakozott az Alföld metropolisa, minden fáradalmat elfelejtettek. Mohó szemmel nézték a szőke Tiszát, a gyönyörű fogadalmi templomot s Szeged minden szépségét, már sötét volt, mikor másfélnapos utazás után sok emlékkel lelkünkben megérkeztünk a tábor helyére. Cserkészeink ügyessége lámpa mellett is pillanatok alatt elővarázsolta a tábort. Mikor a 40 tagu csapat pihenőre tért, csak a parancsnok tudta igazán, hol, milyen vidéken alusszuk első alföldi álmunkat. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, mikor reggel a maga teljes alföldies szépségében megláttuk táborhelyünket s vidékét. Szép tölgyerdőben voltunk, alig néhány lépésnyire a Maros hullámai kígyóztak, előttünk pedig hatalmas legelőn két szép magyar gulya legelgetett reggeli napsugárban. Milyen szép, milyen gyönyörű, mondogatta itt is, ott is egy-egy cserkész elmélázó tekintettel ! Egy-két nap alatt a fiúk leleményessége oly széppé tette a tábort, hogy mindenki nagy tetszéssel és megelégedéssel szemlélte azt. Most már csak életet, kacagó, vidám cserkészéletet kellett a táborba hozni s a fiúk ezt is megtették. Szebb katolikus cserkészéletet el sem képzelhetünk, mint amilyen táborunkban volt. Táborunk területén állt a gyönyörű, tölgyfadíszes oltár, melynek díszítését versengve végezték a fiúk. Mily meghatva kapták le kis cserkészeink kalapjukat, mikor az oltár felett, haragoszöld ágak között szemükbe tünt a kedves Jézus Szíve-kép ! Minden reggel itt kezdtük az életet. Itt hallgattak szentmisét, rövid napi elmélkedést, itt végezték reggeli imájukat s itt az erdő fái között csendült fel imádságos ajkukról a sok áhítatos ének. Nagboldogasszony napján itt ajánlották fel közös szentáldozásukat a nagy Anyáért, a szenvedő magyar hazáért. Az oltártól szállt az ének, az árbocról pedig lengett a háromszínű lobogó. Mintha csak be akarta volna takarni imádkozó magyar cserkészeinket ! A tábori élettel járó munkákat a fiúk igazán pontosan, lelkesen végezték