Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1935

— 38 — s annál boldogabban lubickoltak aztán a Maros hullámaiban, ahova naponként kétszer is mentek fürödni. Ezeket az örömöket boldogan osztották meg velünk azok a makói fiúk, akiket Dr. Haverda Ferenc makói hitoktató úr az ifjúságért rajongó áldozatos szívével naponkint hozott ki szórakozni. Mi is sokat köszönhetünk az ö jószívének, sok örömet hozott táborunkba. Nélküle sok mosoly, sok kedves pillanat elmaradt volna táborunkból. Áldozatos szeretettel látogatta kis betegünket a kórházban, Makón pedig oly szeretet keltett irántunk, hogy a nehéz utazás ellenére is állandóan voltak látogatóink s cserkészeinkről a Makói Kat. Tudósító is a legnagyobb szeretettel írt. Ugyancsak áldozatos szeretettel érdeklődött minden ügyünk iránt Ringenbach Gyula főintéző úr is, aki szintén csapatunk őszinte háláját érdemli. Ily kedves emberek között boldogan éltek fiaink. Örömmel végezték munkájukat, érdeklődéssel figyelték meg az ottani emberek, különösen a pásztorok beszédét és szokásait, a vidék állat- és növényvilágot, lelkesen koszorúzták meg a lelei hősök emléktábláját és mikor este a tábortüzhöz ültek, egy boldog nap emlékei éltek lelkükben. A tábortűznél egy-egy szép gondolatot állítottunk a fiúk elé. Az egyik este a mamákra gondoltunk, akik oly szeretettel hoznak áldozatot csapatunkért. Egy másik este parancsnokunk, aki 6 fiúval julius 11—25-ig a lengyel nemzeti táborban volt, a fiúk meghatottsága között beszélt a nagy lengyel népről és szép élményeikről. Jul. 30—aug. 17-ig tartott táborunk s mégis oly rövidnek látszott. Eljött a szomorú lebontás, eljött az indulás, már csak a lábnyomok látszottak. Még egyszer imára kulcsolódott kezünk. Hálát adtunk Istennek minden szép pillanatért s mégegyszer közösen imádkoztuuk kis betegünkért és visszajöttünk Pápára egy szép tábor, a makóiak, Dr. Révai J. szegedi cserkészeinek emlékével. Itthon a mamák, az intézet vezetősége azzal a nagy szeretettel várt, mely mindenkor annyi örömet okoz cserkészeinknek. Szept. 21-én megkapta csapatunk a beosztást s ezzel megindult újra a munka. Szept. 29-én biciklis kirándulást rendezett Sokorópátkára, nov. 1-én részt vett a hősök ünnepén, decemberben pedig igazán a legnagyobb lelkesedéssel gyakorolták a jótetteket a jótett-hét alatt. Dec. 19-én kedves, megható karácsonyfa-ünnepélyt rendeztek, febr. 16-án pedig sikeres vidámestet tartottunk bufettel, melyen sikerült a közönség széles rétegeit megmozgatni és a cserkészettel szoros lelki kapcsolatba hozni. Márc. 22-én a város olyan volt mint egy hadszíntér. A város csapatai rádió és kémkereső játékot rendeztek a fiúk nagy lelkesedése mellett. Fontos esemény volt húsvétkor 5 cserkészünk részvétele az őrsvezetői táborban. Ezen évünk legnagyobb eseménye bizonnyal május 24-én zajlott le. E napon vármegyei cserkésznap volt Pápán, melyen a pápai csapatokkal és hat vidéki csapattal együtt mi is örömmel emlékeztünk meg a magyar cserkészet negyedszázados múltjáról. Kedves képet nyújtott a sok cserkésztől nyüzsgő város. Szentmise után a fiúk akadályversenyen vettek részt, melyen a mi csapatunkból a nagyobb fiúk második, a kisebbek pedig első helyezést nyertek.