Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1935

— 18 — egy időben a tudatban ; s az egykorú, jelenidejü nyelvi tagok mozgató gépezete is csak jelenidejű lehet. A kifejezés értékéi nem adja meg annak származása (ha részben magyarázza is), hanem csakis az egykorú rendszerben elfoglalt helye. A kunyhó szó területét a ház, viskó, palota, kalyiba, góré, házikó, épület, putri stb. szók területei határolják v. metszik. A kunyhó csak azért jelenti ma a „szegényes kis ház" lelki tartalmat, mert a nála is nyomorúságosabb viskó 'és kalyiba stb. másrészt a nála előkelőbb házikó határolja el a ház és épület általánosabb körén belül. Itt közelebb juthatunk a kifejezéselmélet fogalmához. A példából világos, hogy a jelen nyelvi rendszer tagjai bizonyos társításcsoportokra oszlanak, melyeket értelmi rokonság fűz össze. Ha ezeket a rokonértelmű csoportokat mint kifejezőeszközöket vizsgáljuk, kitűnik, hogy a csoporton belül fellépő árnyalati különbségek leginkább érzelmi természetűek. Mert ha a „kis ház" fogalmát értékitétel nélkül a kunyhó adja vissza, ehhez képest gáncsoló Ítéletet tartalmaz a viskó, putri, — dicsérőt a házikó kifejezés. Ezek tehát értékítéletek, azaz nem értelmi, hanem érzelmi itételetek. (V. ö. G. VAUCHER : Le langage affectif et les jugements de valeur. Paris, 1924.) A kifejezések érzelmi telítettségének megvizsgálása a kifejezéselméletnek egyik jelentős feladata. BALLY a kifejezéselméletnek ezt az ágát nevezte stilisztikának Mi lehetőleg kerüljük ezt az elnevezést, mert félreértésekre adhat okot. Egyrészt összetéveszthető a hagyományos iskolai stilisztikával, amely a törvénytudományok közé tartozik, s amelyet a francia nyelv l'art d'écrire-nek nevez, — márészt el kell választanunk a BALLY-féle stilisztikától is. Több lényeges különbség van. A kifejezéselmélet köre tágabb. BALLY-t a kifejezési működés nyelvi arculata érdekli, azaz a SAUSSURE-féle kétarcú nyelvi jel területén mozog. Mi e kettős jelet kifejezésnek fogva fel, vizsgálatainkat a kifejejezett lelki tartalomra is kiterjesztjük. Megvizsgáljuk tehát az egész kifejezési működést, s ennek során a beszélő és hallgató szempontjának gyökeres elválasztására jutunk, amit BALLY nem hajt végre. Másrészt BALLY a kifejezési kérdést úgyszólván kizáróan az affektivitásnak, az érzelmi telítettségnek kérdésére vezeti vissza ; mi ezen túl is megkíséreljük kiterjeszteni a kifejezés elméletét. Ezek a különbségek lényeges módszertani eltéréseket is okoznak. BALLY a beszélt nyelven belül kutat, de mégis szöveget (mégha mondott szöveg is) tekinti kiindulópontjának. Ezt a szöveget előbb elhatárolja, azaz valóságos egységekre bontja, az így kapott egységeket azonosítja, azaz meghatározza logikai tartalmukat, azután egyszerűen összehasonlítja az elhatárolt egységet és logikai megfelelőjét. Ami többlet itt a száraz logikai tartalommal szemben a valóságos kifejezés javára mutatkozik, azt tekinti a kifejezés érzelmi tartalmának ; s a további kutatás ennek az értelmezésében és indokolásában áll. — A kifejezéselmélet nem a nyelvi tényből indul ki, hanem abból a viszonyból, amely kifejezés és kifejezett lelki tartalom közt van ; módszere eddig követi a kifezési működés lefolyását. Ugyanis a nyelvi tény már előze-