Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1935

— 19 — tesen meglevő feltételek és működésben levő erők eredője, melyek a kifejezést sok vonásában meghatározzák. Úgy gondoljuk, hogy ezeknek a feltételeknek és erőknek a vizsgálata a kifejezés lényegének megismeréséhez vezet. 5. A kifejezéselmélet és a leíró nyelvtan. Miután a kifejezéselméletet elválasztottuk a nyelvtörténettől és a stilisztikától, kérdés, hogy nem hull-e bele a kifejezéselmélet a leíró nyelvtanba ? Nem lesz-e annak egyik fejezetévé ? Nyilvánvaló, hogy a kifezéselmélet köre tágabb (s itt jórészben csak azt kell megismételnünk, amit már a stilisztikáról elmondottunk). Igaz, hogy a leíró nyelvtan is, a kifejezéselmélet is történetellenes, s hogy mindkettő egyidejű tényeket ír le. Elméleti álláspontjuk azonban teljesen különböző. Míg a leíró nyelvtan beéri a megmerevedett nyelvi tények alaki rendszerezésével, a kifejezéselmélet azokat működésükben mutatja be, egyrészt mint expressziót

> lelki tartalmak nyelvi képét, másrészt mint impressziót, nyelvi tények lelki hatását. Inkább azt mondhatnók, hogy a leíró nyelvtan része a kifejezéselméletnek, mert mikor a kifejezési eszközökről lesz szó, azokat a kifejezéselmélet a nyelvtanban leírt tények közül meríti (épúgy mint a fonológia a fonetikai tények közt válogat). 6. A kifejezéselmélet és a lélektan. Mivel a kifejezéselmélet kutatási körét a kifejezési művelet egészére kiterjeszti, igen sok lelki jelenség kerül megfigyelési körébe. A kifejezendő lelki tartalom a lélekben alakul ki ; az érzelem, vagy az érzelem hiánya, a másokra való hatás, az akarat sfo. olyan lelki jelenségek, melyekkel rendszerint a lélektan foglalkozik. A kifejezéselmélet ezekkel csak annyiban törődik, amennyiben hatnak a kifejezés kialakulására. Tehát a kifejezéselmélet a lélektannak bizonyos körét, az eddig feltárt lelki törvények ide vonatkozó részét felhasználja. Azonban ezeket a felhasznált tényeket nem a lelki élet teljességének nagy működésében vizsgálja, hanem csupán a nyelvi kifejezéssel való kapcsolatukban : egyetlen irányban. Megállapítja tehát, hogy bizonyos nyelvi működés párhuzamos bizonyos lelki működéssel, s igyekszik e párhuzam törvényeit felismerni. 7. A kifejezéselmélet és a társadalomtudomány. Amit a lélektanról említettünk, áll a társadalomtudományra is. A nyelvi kifejezés épúgy társadalmi mint egyéni tény; s a kifejezéselmélet megfigyeli, hogy bizonyos nyelvi és társadalmi jelenségek összetartoznak, s hogy ez az összetartozás szabályszerű. Ezeknek és csak ezeknek a tényeknek a megmagyarázásában a társadalomtudomány is segédtudománya a kifejezéselméletnek. 8. A kifejezéselmélet felosztása : Az eddigiek nyomán tárgyunknak végleges meghatározást adhatunk : A kifejezéselmélet az egyéni ill. társadalmi tudatban egyidöben meglevő nyelvi jeleket vizsgálja abból a sajátos szempontból, hogy mi módon tükröznek lelki tartalmat ill. mi módon keltenek lelki hatast. E kiindulásból önként következnek a kifejezéselmélet egyes kérdései. A kifejezési működés színpada javarészt az egyéni és társadalmi tudat ; 2*