Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1932

- 12 kutató egyéniségre és a mai kor szellemtörténeti kutatásának eredménye a mai kor szellemi képére. Az imént vázolt törekvéseknek, elméleteknek uralkodó vonása a totalitásra, teljességre való törekvés. A részlet az egészből érthető meg, a mű igazi értelmét írója egész lelki fejlődése, lelki alkata adja meg, mely viszont az objektív szellemmel van legbensőbb kapcsolatban. Spranger szellemtudományi lélektana Rickert filozófiájához kapcsolódik, melyet elmélkedőik az élet filozófiájának szoktak nevezni. A fogalmi konstrukció csak eszköz a valóság, az élet megragadására s a hangsúly az életen van. Ezért van olyan közel az új irány a mai ember lelkéhez. Az újabb nemzedéket nem elégíti ki a kizárólagos részletkutatás feladata s az előző kor gyűjtő munkájának összefoglalását, szintézisét vágyik látni. Ez a lelki attitűd magyarázza a részletkutatás ellen intézett sok igaztalan támadást s a szintézisek hihetetlen mértékben felburjánzó irodalmát. Az új generáció szeme mohón tapad az élet királyi gazdagságára s ennek a valóságnak rendszerező princípiuma akar lenni a struktúraelmélet. A háború elvesztésének ténye, a német birodalom nagy válsága az ifjúság helyzetére, pedagógiai kérdésekre terelték a figyelmet. Már a háborút megelőző évtizedben is sokan hangoztatták, hogy a középiskola egyoldalúan oktató intézmény lett, csak tudásmennyiség szerint osztályoz, a léleknevelésre kevés gondot fordít, vagy épen nem is tartja hivatásának. Az egész lélek képzésének sürgetése tehát nem új dolog. A háború utáni évek hangulata azonban különösen megfelelt a leszámoló lelkiismeretvizsgálat céljának, amelyet Germánia el is végzett. Az iskolareformra irányuló törekvések nem a közlendő ismeretanyag tudós adagolását célozzák, hanem a felvevő fiatal lélek szellemi képességeinek nevelését. Ezért tette meg a porosz középiskolai reform, a középiskolai oktató-nevelés tengelyévé a munkaiskola s a művelődésrajz elvét. Az új iskola új művelődési eszményt akar szolgálni. Az általános műveltség eszménye a háború előtt a humanisztikus jelszó ellenére is erősen a realisztikus felé hajolt, az általános műveltség nem a lélek csiszoltságát, inkább a tantárgyak mennyiségét jelentette. Az új eszménykitűzés nem jelenthet teljes szakítást minden előzménnyel. A realisztikus, humanisztikus és vallásos művelődési eszmények tiszta típusai csak ideálok, a valóság mindháromnak együttes megnyilvánulása. Az utolsó évtized a művelődési eszmények harmonikus egységére törekedett. Ha humanizmusnak nevezzük is (C. H. Becker szívesebben nevezte humanitás eszménynek), a humboldti humanizmustól megkülönbözteti, hogy nincs olyan benső kapcsolatban az individualizmussal s az idealizmussal. Inkább a valósághoz hajlik, de a valóságban a szellem megnyilvánulását tekinti s humanizmusa a lélek vallásos mélyéből forrásozik. Nem keres transzcendentális helyeket, hogy elkerülje a valósággal való érintkezést, éppen az aktuálisnak és konkrétnek nevelőerejét állítja a nevelés tényezői közé. A fiatal lelket közelebb akarja hozni az élethez, a munkás tetthez, hogy szellemileg magáévá tehesse azt a valóságot, mely körülveszi és uralkodhassék rajta.