Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1932

— 13 A valóságnak felfogása nem történeti jellegű, helyesebben történeti szempontjait nem a múltnak öncélú értékelése határozza meg. A multat a jelen megértésének szempontjából konstruálja s a tudásértéket alárendeli a művelődési értéknek. A jelen kultúráját akarja áthagyományozni a reformiskola, s a benne megnyilvánuló nemzeti szellem, mely korántsem halványult el a modern iskolapolitikában, nem a múltba tekint vissza, nem a történeti kapcsolatok szövevényével bonyolítja a jelen kérdéseit, hanem a mai kor kultúrájába akarja belenevelni az ifjúságot. A történeti szempont aláértékelésén erősen látszik Nietzsche hatása, de bizonyos, a régi középiskolában a histórizmus túltengése nagy értékek kárát jelentette. A jelenkor nemzeti kultúrája azonban nem képzelhető el más nemzetek kultúrájától elszigetelve. Saját nemzeti műveltségünk, a hatáscsere sokszázados kapcsolatával függ össze, a többi nyugafeurópai nép nemzeti kultúrájával. Éppen a sajátos nemzeti jelleg felismerését segíti elő azoknak a nemzeti kultúráknak ismerete, melyek a hazaival vannak kapcsolatban. Mint háttérből emelkedik ki tulajdon nemzeti jellegünk s az összehasonlítás után, az idegen műveltség megismerésének alapján, határozottabban rajzolódnak ki a nemzeti szellem struktúrájának körvonalai. Az idegen szellem ismeretét a modern nyelvek közvetítik s így lesz a modernnyelvi oktatás a Kulturkunde elve által éppen a nemzeti jellegű nevelő-oktatásnak szerves része. A modernnyelv oktatás célja kettős, az összehasonlításban mintegy háttérül szolgál s megismertet azon népek szellemével, melyekkel saját népünk múltja, jelenje és jövője van kapcsolatban. Ez a nemzeti jellegű „Weltorientierung" a modern nyelvek gyakorlati jelentőségét domborítja ki, de a praktikumot magasabbrendű cél, saját nemzeti tulajdonságaink öntudatosabb átélésének szolgálatába állítja. Az idegen szellemet tárgyaló művelődésrajz kétfelé tekint s ez a kettősség az új elvnek leggyengébb pontja, mint később látni fogjuk. A német iskolareform hivatalos programmjává tette a művelődésrajzot és új iskolatípust teremtett a modernnyelvi gimnázium képében. Az eddigi reálgimnázium alsó tagozatából teljesen kiszorította à latin nyelvet, hogy a két nyugateurópai nyelvnek, a franciának s az angolnak megfelelő helyet biztosíthasson. Egyenrangú társa lett a modernnyelvi oktatás, a többi szellemtudományi szaknak s közös rendeltetésük az ifjúságot a nemzeti kultúra öntudatos hordozóivá, munkásaivá nevelni. A cél biztosabb elérésének érdekében a porosz reform, az összes szellemtudományi tárgy erős koncentrációját írja elő. A koncentráció eredménye nem lesz új anyag betoldása, hanem az összes szak felett lebegő nemzeti művelődésrajz, mely több oldalról egyszerre épül ki. A modernnyelvi gimnázium kiküszöbölte a klasszikus irodalmakat, vájjon a modernnyelv és irodalom jogutódja-e a latinnak, görögnek. A reform életbelépése óta megjelent metodikák nem adnak egybehangzó választ. A modern-