Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 33 Magyarországnak legrégibb családja, mely már 900 éve mutatja be naprólnapra a szent misét pro integritate et incolumitate regni Hungáriáé.

1 A kép, mit Szent Benedek rendje nyújt a Xl-ik század végén, nagyszerű. II-ik Orbán, régi Cluny-i szerzetes hívja össze a keresztény Európát Clermont-ba (1095) és megvalósítja elődjeinek tervét, a keresztes háborúkat. Angliában Szent Anzelm, a Benedek-rendi szerzetes, a későbbi doctor Ecclesiae Canterbury érseki székén harcol az Egyház szabadságáért, Citeaux, mely majd nemsokára a cisztercita rend középpontja lesz, kezdi felemelkedését. A XH-ik században a Benedek-rend történetének még fényes napjai vannak. De a XII-ik század első felében Cluny a Benedek-rend egyik legdicsőbb korszakának már a végéhez közeledett. Új rendek álltak munkába, akik új szükségleteknek feleltek meg. Ha az okokat keressük, többet találunk, melyek megmagyarázzák, miért veszített Szent Benedek rendje a XII-ik században lendületéből, kifelé való hatásából. A szerzetesség, melynek célja tagjainak megszentelődése az imádság, munka és a visszavonultság által, a Xl-ik században akarva, nemakarva a körülmények és a társadalmi viszonyok kényszere alatt koruk nagy vallási és társadalmi mozgalmaiba vegyültek. A pápaság, az Egyház, a fejedelmek, mind erejükön felül számítottak rájuk. Minden életerőnek kifelé való cselekvésben, aktivitásban kellett felőrlődnie. A világosan megfogalmazott célkitűzés hiánya előidézi az eszmény csökkenését, hanyatlását, majd fokozatos megbénulását a tétlenségre ítélt erőknek. Az angol és német Benedek-rendi misszionáriusok nagy civilizátorok voltak, azonban azon a napon, mikor a terjeszkedés elérte végső határát, Anglia, Németország kereszténnyé lett és a hittérítői tevékenységet nem helyettesítette utódaiknál más tevékenység, mint például a belső életnek, a tudományoknak és művészeteknek fokozottabb felkarolása, kolostoraik már nem voltak világítófáklyák és az életszentség iskolája. Elérendő nagy, nemes célok felfokozzák az erőket. Amíg Cluny és az általa irányított kolostorok hívek maradtak programmjukhoz, amíg tevékeny részt vettek az Egyház nagy küzdelmeiben, kifelé való hatásuk nagy és jótékony volt. Attól kezdve, hogy programmjuk megvalósult, vagy elhagyták azt a társadalomban végbement változások következtében, az eszmény elhalványodott, az élet, a mozgalmasság meglassudott, és a rendnek nem volt többé elég ereje, hogy a társadalomban elfoglalt pozícióját megtartsa és új hódításokra induljon. Elérte őt is a fáradtság, amely sújt minden emberi intézményt, amint az megelégszik az erőfeszítés nélküli színtelen élettel és nem tűz ki maga elé elérendő nagy célokat. Bizonyos bántó konzervativizmus és öncélúság árasztja el az egyént épúgy mint a testületeket és érzéketlenné teszi őket magas célok, nemes eszmék felkarolására, mi létalapjuk és erősségük volt a 1 A kérdés irodalmát 1. : A pannonhalmi Szent Benedek-rend Története, I. k. Hóman— Szekfű : Magyar történet, I. k.. 3