Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 21 — A hegyet, melynek Cassino van alján, hajdan tévedt nép lakta, látogatta, szívét pogány hit kápráztatta csalfán. S én voltam, kitől legelébb fogadta annak nevét, aki a földre hozta az Igazságot, mely lelkünk ragadja. És életemet oly kegy csillagozta, hogy a falvakat mind megtérítettem, mik elmerülve voltak a gonoszba. Szent szemlélődő mind e tüz, köröttem, kik földön élve égtek ama Nyárban, mely dúsan hajt s gyümölcsöz a szívekben. Itt Romuáld van, és emitt Makár van ; s itt testvéreim, kiknek lába, lelke klastro;nainkban megmaradt szilárdan. Ford.: Babits M. Az elrejtett, visszavonult élet mellett is a hagyomány szerint Szent Benedek és társai térítették meg Monte Cassino vidékének pogány, vagy a pogányságba visszasúlyedt lakosait. Ennek a magánosságot kedvelő embernek mérhetetlen volt a hatása a világra, mely őt körülvette. Személyisége, Subiacoban és Monte Cassinon elért eredményei feléje fordították a világ figyelmét. Püspökök, előkelő tisztviselők, egyszerű emberek, rómaiak és barbárok rótták Monte Cassino meredek útját, hogy az Isten embere mellett világosságot, vigasztalást és segítséget nyerjenek. Míg a völgyben a római civilizáció fénye helyébe à barbárság kaosza lépett, fent a hegyen béke és rend uralkodott. Egy új kis állam volt, hol a barbár felfedezhette faja törvényeinek lényeges vonásait, ahol a latin feltalálta a Régi Róma szervező tehetségét; kis állam volt fent, mely mintául szolgálhatott az új keresztény társadalomnak, mely a meghódított és hódító faj egyesüléséből kialakulóban volt ; kis állam volt, melynek alapja a vallás volt, támasza az ismét becsűlésbe jutott munka, koronája pedig új (tudományos és művészi) kultúra.