Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1928

— 16 — Szent Benedek idejében tehát már virágzó szerzetesi élet van Keleten, Galliában Szent Márton vezetésével már Szent Benedek előtt 100 évvel Tours környékén hatalmas kolostor van, a szentek szigetén, Írországban Szent Benedekkel majd egy időben írja reguláját Szent Kolumbán, s virágzik az a kolostori élet, mely majd beleolvadva a benedeki formába, a VII. század elejétől kezdve 3 század alatt kereszténnyé teszi Európát. Miben rejlik a benedeki életformának ez a vonzó ereje, miben nyilvánul életképessége, hogy hatalmas testületek lemondanak saját szabályaikról, saját hagyományaikról és felkarolják Szent Benedek Reguláját? Ha ennek a mozgalomnak nagy lökést adott is Nagy Szent Gergely pápa tekintélye, a Regulában rejlő belső erőnek kellett eredményeznie, hogy Szent Benedek Regulája a nyugati szerzetesség törvénykönyve lett. A kulcsot az isteni kegyelem munkáján kívül Szent Benedek egyéniségében találjuk meg. Hódító, szervező fajból származik, családjában szemlélhette fajának nemes hagyományait. Római jelleme, reális egyénisége, mit a Regula minden fejezete visszatükröztet, képesítette, hogy a keleti szerzetesség hagyományait átalakítsa, életképessé tegye és így a lelki tökéletességre törekvőknek évezredekre szóló törvénykönyvet adjon. Rómának a költőtől megénekelt hivatása újul meg Szent Benedek törvénykönyvével. A római, kinek neve legelőszőr is az erő képzetét juttatja eszünkbe, a Kelet misztikus, álmodozó egyéniségével szemben a cselekvés megszemélyesítője, az állam-társadalomszervező. A költőtől megénekelt hivatása, hogy a jognak az uralmát alapítsa meg az egész földön : Tu regere imperio populus, Romane, mementó, pacique imponere morém. (Verg. Aeneis, VI. 847—753.) Keletnek efemer, helyi törvényeivel szemben a római minden idő, minden hely számára alkotta törvényeit. A tekintély elvére és a szolidaritásra épített, az Egyháztól javított, szelídített jogrendszere örököse lett a római imperiumnak, uralmát máig megtartotta és meg fogja tartani időtlen időkig. Ennek a törvényhozó római szellemnek mintegy utolsó remekműve Szent Benedek regulája, melynek már tömör, határozott, világos stílusa is a törvényhozás nyelvére emlékeztet. Határozottsága, szabatossága az akaratnak, az energiának, elhatározásnak emberét mutatja azon gránitszilárd fajtából, amilyennek az ókori írók a nursiaikat rajzolják. (Strabo: Geographica, V. 3. Suet. Divus Augustus, c. 12.) A virtus Romanaba beoltott keresztény erények alkotják azt a lelkületet, melyből fakadt Szent Benedek törvénykönyve. Hosszú szerzetesi életének tapasztalataiból, az egyházatyák tanításából szűrte le tanítását. Semmit nem tanított, mit maga meg nem valósított, mondja első életrajzírója, Nagy Szent Gergely. Quia sanctus vir nullo modo potuit aliter docere quam vixit. Regulájának jellemzője a mértéktartás, mit már kortársai is észrevettek. Quod Regulám monachorum scripsit. . . discretione praecipuam sermone luculentam. (Dialog, c. 36.) Minden mérsékelve van benne, mert megfogalmazója hosszú személyes gyakorlat és másokkal való tapasztalás után megfontolva szerkesztette Ezzel a regulával a szerzetesség túléli a római birodalom